Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Novák László: A Börzsöny ÉNy-i vidékének településföldrajzi viszonyai

sorban (21. kép). A háztól külön, az udvart keresztben lezárva áll a pajta (Scheien), amely padlásán szénát tartanak, alatta pedig a szekerek állnak (22. kép). Szénát még az istálló padlására is felraknak, amit az istálló terében a mennyezetbe vágott nyíláson, más helyeken pedig az eresz alatt felállított takarmányledobón (Kripal) hánytak le villával (23. kép). A lakóház alatt húzódik meg a nagyméretű pince. Nagybörzsönynek ezen a partos részén gyakoriak az olyan házak, amelyek alatt lyukpinoét építettek (24. kép). Glázer Márton a harmincas években 3 kh szőlővel rendelkezett. Örökösödés révén azonban ehhez a gazdasághoz egy, a Pázsiton levő présházas pince került, amely részlegesen megosztotta már a belső porta gazdasági funkcióját (pl. a szőlőmunkákon kívül ott nyomtatták az árpát stb.). Frei József tágas belső portája a Börzsöny-pataktól felemelkedik a Pázsitig, amelytől a Petőfi utca választja el (25. kép). Ez a funtus is teljes gazdasági központ volt a századunk elején, örökség útján jutottak hozzá. Az egykori nagycsalád gazdasági igényeit bőven kielégítette ez a porta. Itt tartották a jószágot (ló, szarvasmarha, disznó, baromfi), s a széna egy részét is ide hordták össze. A telek derekán épült fel a hatalmas pajta, ahol régen a kévékbe kötött gabonát tárolták féZ/ceresztbe téve. A mögötte készített szérő tájon az 1900-as években, illetve az első világháború előtt még lóval nyomtatták a gabonát. A behordott gabona jól kiszáradt a pajtában, s amint az időjárás engedte, lóval nyomtatni kezdték (még télen, bundában is nyomtatták a gabonát). Utoljára a húszas-harmincas években — amikor már megvolt a cséplőgép — a szagosbükkönyt és a szöszösbükkönyt nyomtatták ki lóval. Ennek a belső teleknek a pajtán túli része gyümölcsös, s a végében pedig — a gyümölcsfák között — két pince húzódik meg. A Frei család eredeti fundusa a falu más részén volt, amelyhez présházas pince is tartozott a Pázsiton. Ez az objektum örökség révén birtokukba került, s ekképpen egy üzemhellyel bővült a már tulajdonukban levő gazdasági központ. A Pázsiton levő gunyhók а szénatárolás és a szőlőfeldolgozás mellett egyéb, fontos funkciót is betöltöttek. Akárcsak a faluban található portákon, a gunyhók között is nyomtattak gabonát. A présházak között elsősorban a kisebb gazdák készítettek szérűt, a tehetőséebbek a szántóföldjükön, a falu szélén vagy a templom feletti vásártéren, illetve tágas portájukon nyomtatták, majd csépeltették gabonájukat. A gabona jelentős része a Pázsiton került tárolásra. A gunyhók között vermek (Traet grueb) sorakoztak. A faluban levő portákon csak kevés helyen vágtak vermet, inkább a Pázsiton, mert ott az agyagos talaj erre a célra megfelelő volt. A vermeket rendszerint a présházak bejárata előtt, de több helyen bent a gunyhóban ásták ki. A nagybörzsönyi gazdák a présházukban biztonságosabb helyen látták az élelmüket, mint bent a házuknál. Itt a tűzvész sem veszélyeztette annyira, mint a faluban, s ilyenkor is rablók elől védve volt, mivel kőlappal zárták el a száját. A Pázsiton sorakozó pincéket, gúny hókat a századforduló idején még állandóan őrizték, strázsákkal vigyáztatták a szőlősgazdák. Éjfélig kettő, éjfél után három strázsa járta a présházakat. A húszas években — mikor a csendőrök megjelentek a faluban — a vermek használatával is felhagytak, a présházakban felállított hombárokban tárolták a gabonát. Nagybörzsönyben némelyik Pázsiton levő présházban füstölő is található. A bor, gabona, takarmány s a munkaeszközök mellett a java élelmet is itt tartották az egyes szőlősgazdák (szalonnát, kolbászt, sonkát). A munkaszervezésben fontos szerepet játszottak e téren is a présházak: reggel kifelé menve a határba betérnek az emberek, ettek-ittak, s vittek valamennyi bort magukkal a munkába, estefelé pedig hazamentükben újra betértek oda pihenni, szórakozni. 287