Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Novák László: A Börzsöny ÉNy-i vidékének településföldrajzi viszonyai

(a telkek alakjának vonatkozásában is), csupán az egyes volt jobbágygazdaságoknak esedékes belsőtelek-nagyságát szabályozták. A mérnökileg rendezett belső telkek lettek a hagyományos paraszti gazdaságok üzemközpontjai, ahol a család elt, és megszervezték a termelést, a terményeket részben oda gyűjtötték össze, illetve onnan kerültek értékesítésre a termeivények. 23. kép. Takarmányledobó (Kripal), Nagybörzsöny Az egyes porták, a gazdálkodási jellegzetességeken túlmenően a társadalmi, közösségi viszonyokat is tükrözték falvainkban. Ahogyan a belső telek, a porta a falu, a településrendszer legkisebb egysége, úgy a telken élő család a falu társadalmának legkisebb közössége. A régi, hagyományos gazdálkodási és munkaszervezeti viszonyoknak megfelelően falvaink többségében a nagycsaládrendszer alakult ki. Egy-egy portán több generáció élt az idősebb családtagok irányítása alatt. Ez az állapot jól nyomon követhető a fundus, funtus, a porta berendezkedésében. Például Bernecén, Kemencén a keskeny, hosszú szalagtelken sorban épültek fel a házak és a gazdasági építmények. A család bővülésével az utcára dőlő ház végéhez újabb házak épültek, amelyhez istálló és kamra is tartozott. A család újabb szaporodásával újabb lakásegységek ragadtak a meglevő házsorhoz, illetve ezekhez is épültek további épületek (pajta, kamra, pévás, istálló stb.) a telek szélén (5. kép). így alakult ki a tekintélyes hosszúságú épületsor. Kemencén, a főút Ny-i oldalán — az egykori jobbágyfundusokon — sorakozó hosszú szalagtelkeken a századforduló idején tíz-tizenkét család is élt „egy 280