Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Novák László: A Börzsöny ÉNy-i vidékének településföldrajzi viszonyai

Az említet ndatok a munkaszervezés tekintetében is számottevőek, s bizonyítják azt, hogy a mezőgazdasági termelés kisebb-nagyobb munkahelyeken történt, és az ott folyó munkának irányítása a faluban levő gazdasági üzemközpontból történik. Innen jártak ki — az egyes mezőgazdasági munkáknak megfelelően — a határ különböző részein levő földre, munkahelyre. Falvaink esetében — a rendszeres napi ingázás szempontjából — a szántóföldek mellett a szőlő is fontos munkahely volt.

88 Kisebb-nagyobb távolságra feküdt a falubeli portától, üzemközponttól. Egy-egy szőlőterület birtokosai azonban üzemhelyet nem tudtak munkahelyükön kiépíteni, mert egy-egy birtoktest igen kicsi volt, s egy szőlősgazda a határ szinte valamennyi szőlőterületén rendelkezett szőlővel (pl. Hirt Henrik 3 kh 1045 D-öles szőlőbirtoka 12 darabból állt). Másrészt — tekintettel arra, hogy a szőlő szorgalmi föld volt és dézsmát kellett utána fizetni a földesúrnak — a könnyebb dézsmálás és ellenőrzés miatt sem kerülhetett sor a szőlőmunkahely üzemközponttá történő kiépítésére. Mint részletesen tárgyaltuk is, falvaink a szántóművelés tekintetében egységes üzemszervezetű falvak voltak, hiszen indokolatlan lett volna bármilyen üzemközpontot is kiépíteni a határ különböző részén. Tehát az egész paraszti gazdaság központja a faluban elhelyezkedő belső telek, fundus, porta volt, ahol a lakóház mellett felépültek a különböző gazdasági épületek. Ez az egységes üzemközpont azonban a szőlőgazdaság vonatkozásában differenciálódott, s ilyen tekintetben falvaink településrendszere, telekrendszere, üzemszervezete funkcionálisan megosztódott. Falvaink településrendszerének megosztottságát figyelembe véve, két változatot különböztethetünk meg : egységes üzemközpontú falut különálló pincecsoporttal, és funkcionálisan megosztott gazdasági központú falut különálló pince-, illetve présházaspince-csoporttal. 4. A belső telek mint gazdasági központ és építményei Falvaink belső magva szinte kivétel nélkül folyó, illetve patak mentén alakult ki. Baráti és Bernece a Nagyvölgyi patak partján húzódik meg, de a félszigetszerűen elhelyezkedő Kálvária- vagy Templomdomb túlsó oldalán folyó Kemence-patak is átszeli határát, s amelyik partján lejjebb Kemence község létesült. Perőcsény központját két ágból összeszakadó patak szeli át, Nagybörzsöny pedig a Keresztvölgyi és Hosszúvölgyi patakokkal táplált Börzsöny-patak két oldalán húzódik meg. Ipolytölgyes és Vámosmikola az Ipoly folyó közelében épült ki az elmúlt évszázadokban. A térszíni viszonyok alapvetően meghatározták a falvak fekvését, az egyes belsőségi porták alakját és helyzetét. A terepadottságok befolyásolták a telkek elrendeződését, s ennek megfelelően falvaink szalagtelkes elrendeződésűek. Barátin, Bernecén, Kemencén, Nagybörzsönyben a patak mindkét oldalán sorakoznak a fundusok. Perőcsénybe a szalagtelkek szintén a völgyek futását követve sorakoznak. Ipolytölgyesen és Vámosmikolán — ahol lapályos a térszín — mérnökileg kimért utcák szerint rendezve találhatóak a szalagtelkek. A belső telkek mai állapotának jellemzésekor meg kell jegyeznünk, hogy nagyságát és alakját többnyire rendszabály és mérnöki munka alakította ki, amely az utóbb említett falvakban nyilatkozik meg legszembetűnőbben. A Mária Terézia-féle urbárium 2 pozsonyi mérőben határozta meg a fundusok nagyságát, egytelkes jobbágy esetében. A XIX. század hatvanashetvenes éveiben végrehajtott határrendezés során rendezték a belsőségi állapotokat is, többnyire azonban alkalmazkodtak a korábbi települési viszonyokhoz 279