Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Novák László: A Börzsöny ÉNy-i vidékének településföldrajzi viszonyai

főbb oka az lehetett, hogy sem a disznó, sem a baromfi után nem kellett fizetni dézsmát. Míg az állattartás fontos, de mégis kiegészítő ágazat volt, a paraszti gazdálkodás alapját a földművelés, illetve a növénytermesztés alkotta. A XVIII. századi termesztett növényféleségek ismeretéhez jó támpontot nyújtanak az 1769-es úrbéri felmérés adatai: a rozs és a búza volt a két fő gabonanövény. Az 1760-as években már valamennyi helyen megtalálható a kukorica. Valószínű, az éghajlat hatására nem minden esztendőben termett meg, amit alátámaszt az is, hogy az érsekség XVIII. század közepéről való összeírásában Nagybörzsönyben külön kiemelték: a kukorica nem termett, míg Bernecén és Kemencén a termés beérett. A gabonaféléken kívül elég sokféle kerti vetemény termesztésével foglalkoztak, hiszen borsót, lencsét, káposztát, petrezselymet, mákot kellett a jobbágyoknak dézsmára in natura fizetni a földesuruknak.

76 Hogy falvainkban a gabonatermesztés milyen intenzitású, illetve jövedelmezőség szempontjából milyen jelentőségű volt, adatok hiányában általános megállapítást nem tehetünk, azonban egy 1803. évi összeírásból 36 jobbágy adatait összesítve Kemencéről igen részletes kimutatást tudunk felmutatni, amely alapján vidékünk termelési viszonyaira következtethetünk: 17. kép. Pinceház szénarakodóval. Baráti 271