Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Novák László: A Börzsöny ÉNy-i vidékének településföldrajzi viszonyai

3. Gazdálkodás és üzemszer vezet a XVIII—

XIX. században Ha a XIX. század hetvenes éveiben befejezett határtagosítás adatait szemügyre vesszük, s elválasztjuk a volt úrbéresek birtokát az uradalométól, s az egyéb birtokosoktól — mint Kemence fentebbi statisztikai kimutatásából is kitűnik —, megállapítható, hogy bár a határ összterületéből nagyobb arányban az erdő részesedett, annak csupán csekély hányada került paraszti tulajdonba, illetve használatba. A volt jobbágyság legnagyobb birtoka a szántóföldből adódott ki, s ehhez szerényebb mennyiségű kaszálóterület, valamivel több legelő és rét tartozott. Ha visszatekintünk a már említett érseki uradalmi falvak 1800. évi összeírására, Bernece, Börzsöny és Kemence esetében is hasonló művelésági megoszlás tapasztalható. Kiemelve Kemence adatait megtudjuk, hogy a jobbágyok és zsellérek együttesen 2933 pozsonyi mérő szántóföldet műveltek, 211

3

/e kaszás rétet használtak, s joguk volt a közös legelő használatára.

72 Tehát leszögezhető, hogy a paraszti kézen levő földterület művelésági megoszlásában szinte kivétel nélkül, valamennyi helységben a földművelés játszott elsődleges és döntő szerepet. Ugyancsak az esztergomi érsekség 1800. évi statisztikájából ismeretes a három falu jószágállománya is, amely fajta és birtokosok szerint a következő összetételt mutatta:

73 BERNECE KEMENCE 50 jobbágy 62 zsellér 30 jobbágy 56 zsellér 3 hazátlan ló 76 126 4 3 ökör 180 6 220 7 — tehén 47 28 87 — — juh 166 96 — — 8 méh 9 13 1 4 BÖRZSÖNY 61 jobbágy 184 zsellér ló 96 33 ökör 197 44 tehén 83 101 méh 5 10 A fenti tabellából is kitűnik, hogy szűkebb területünkön a jószágtartás elsődlegesen a paraszti gazdaságok iga-, illetve tej-, hús- stb. szükségletét elégítette ki. A lovak és ökrök tartása a jobbágyok érdekét szolgálta, hiszen robotszolgáltatásukat (fuvar, szántás stb.) saját igavonó állataikkal kellett elvégezniük. A XVIII. század végéről tudjuk, hogy falvainkban a jobbágyok szántáskor négy marhát fogtak az eke elé,

74 s a szekérbe többnyire kettő, olykor három pár ökröt fogtak be.

75 Bár a sertéstenyésztés és baromfitartás is létfontosságú volt az egyes gazdaságokban, a statisztikai kimutatásban nem szerepeltették. Ennek leg270