Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Novák László: A Börzsöny ÉNy-i vidékének településföldrajzi viszonyai

5/a. kép. Nagycsaládi szervezetnek megfelelő porta, hosszúfolyás. Az első házat 1925-ben átépítették (Kemence, Felszabadulás út 244.) az időszakban is már az egyes falvak határai házhelyek arányában voltak felosztva: Bernecén egyenlően egész és fél házhelyekre, Barátit egész, fél és háromfertályos telkek arányában osztották fel. Tölgyesen is „Némelly gazdáknak 12 darabban értványokon kévül 16 kilára való, a' többinek hat darabban 8 kilás fölgyei, négy és két darabban réttyeik" találtattak 1769-ben. Az úrbéres jobbágyokon kívül az egyes községek külön-külön használtak meghatározott nagyságú szántó- és rétföldet (pl. Baráti „Községnek vagyon hét kila alá való szántó fölgye és négy széna termő Réttye"; Bernece 30 pozsonyi mérő alá való szántóval és 16 szekér szénát termő réttel rendelkezett, míg Tölgyesnek „két darabban 13 kilás földgye" és „tíz szekérre való réttye volt").

25 Vidékünk falvainak határa — mint kitértünk rá — nagyobb részben a Börzsöny nyugati hegynyúlványaira, s csak kisebb részben az Ipoly melléki dombos és lapályos felszínre terjed ki. Ez utóbbi terület volt mindenkor legalkalmasabb a szántóföldi művelésre, míg az Ipoly, valamint a patakok melléke, illetve a kisebb-nagyobb völgyek a szénatermelés helyei voltak, amit legelőként is használtak. A szántók szinte kivétel nélkül a dombos területeken helyezkedtek el, Nagybörzsöny esetében a hegylábi lejtőkre (pl. Magyarhegyalja) is felhúzódtak. Baráti jobbágyai 1769-ben határuk jó és termékeny voltáról nyilatkoztak, de már Tölgyesen a szántók partos fekvésére panaszkodnak, akárcsak Bernecén, ahol a jobbágyok „Földeik többnyire dombos helyen vannak, azoknak trágyázása nehezebb munkával tétetődik, záporesőktül pedig gyakran rontattnak".

26 A domborzati viszonyok következtében a szántóföldek egy tagban való 253