Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)
Novák László: A Börzsöny ÉNy-i vidékének településföldrajzi viszonyai
használatára nem adódott lehetőség. Az Ipoly melletti lankák viszonylag összefüggő szántóművelésű sávot alkottak, de a folyó- és patakvölgyek ezt is felszabdalták. A domb-, illetve hegyoldali részeken pedig az erőteljes felszíntagoltság következményeként a szántók külön-külön, olykor egymástól távol helyezkedtek el. Különösen vonatkozik ez az irtványföldekre. A XVIII. század időszakában is már az egyes falvak lakossága kötött rendszerben művelte a szántóföldet. Bernecén három kalkatúrára osztották a szántókat, amelyek túlnyomó részben az Ipoly felé húzódva terültek el (1. kép). Az első nyomás a Poroszlási út környékére és a Nagyvölgyekre esett, ahol a jobbágyok nem műveltek földet; a második nyomásbeli dűlő magába foglalta a Tölgyoszlások, Nagyoszlások, Telkek nevű határrészeket, s a harmadik kalkatúra pedig szintén az Ipoly melletti lankákra, az Érsekföldjét, Oszlásokat és Telkeket egyesítő dűlőre terjedt ki. Kemencén ugyancsak három kalkatúrába osztályozták a művelt földterületet. Az első nyomásbeli dűlő a különböző helyeken fekvő parcellákat egyesítette (Oszlások, Telkek és Oszlás és Homokok), amely vető 7 V4 pozsonyi mérő nagyságú volt. A második kalkatúra az Oszlást, Gy abort, Gyuitót, Viski út melletti földeket, Lejáró vagy Bércek nevű határrészeket egyesítette, míg a harmadik nyomás dűlőjébe az Oszlás, Bérc, Lészkok és Keskenyes földek tartoztak, s ez a vető 8 V4 pozsonyi mérő volt. A határ egyéb részein található szántóföldek további 7 Va mérő területet öleltek fel. Tekintettel a hegy-völgyekkel tarkított felszínre, Nagybörzsönyben csak kétnyomású földművelési rendszer alakulhatott ki, akárcsak Ipolytölgyesen, ahol az Ipoly felé eső, kedvezőbb adottságú térszín összeszűkül, s a szántók felszorultak a hegyoldalakra, illetve a hegyekre. Nagybörzsönyben az első kalkatúra a falutól kezdődött, s a határ Börzsöny-pataktól északabbra eső részére terjedt ki, míg a második nyomás dűlője a nyugati határrészen fekvő szántókat foglalta magába Gevend, Gever, Kriesfeld-Keresztföld). A földparcellák egyenlőtlen fekvése miatt nem lehetett meghatározni a vetőterület nagyságát: egy nyomás kb. 10 Va jugerum (hold) szántóföld volt. 27 Füves térség csak az Ipoly és nagyobb patakok (Cserge, Börzsöny-, Kemence-) mellett alkotott nagyobb összefüggő kaszálót. A patakok felsőbb szakaszán az irtványrétek (pl. Kemencén a Nagyvölgyi irtványrét) felhúzódtak a hegyek közé, de ott a kisebb-nagyobb tisztásokon is lehetett kaszálni füvet (ugyancsak Kemencén a Miklósbérci és Pleskai rét). A rét használatát — majd minden helységben — a gyakori áradások nehezítették. Bernecén a jobbágyok a Kemencéi és „az patak, melly falujukon keresztül folyik, midőn nagyobb esső esik, nem tsak rétjeikben károkat teszen kővel és iszappal behordván, de házaikbúi is gyakran kihajtja ..." — panaszolják. Második kaszálásra nem mindig kerülhetett sor: pl. Barátiban „Sarjút, m*kor essüs üdő vagyon lehet Kaszálni némelly részin" a határnak. 28 Az igás és a heverő jószágállomány a XVIII. század időszakában viszonylag elegendő mennyiségű legelőhöz jutott. Ez volt a helyzet a börzsönyiek, berneceiek, tölgyesiek esetében, azonban Kemencén már szűkében voltak, Barátiban pedig arról panaszkodtak a jobbágyok, hogy „Vonó marhának szomszéd határokba szoktak kész pínzen mezőt bírelni". 29 A vizsgált falvak határában levő kiterjedt erdőség lehetőséget nyújtott a jószág legeltetésére, valamint a sertések makkoltatására is. Erre azonban nem mindenütt kerülhetett sor a XVIII. század első felében: pl. Barátiban — a tárgyalt időszakban — nem engedélyezték a makkoltatást, míg a szomszédos Bernecén a „Makkoltatások is engedtetik úgy mint azon által, hogy minden darabtól két garast az uraság rajtok meg ve254
