Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Ikvai Nándor: Földművelés az Ipoly és a Börzsöny között

No, hajje no (Ipolytölgyes) szóval és az állatok nevének a kimondásával indították őket. Megálláskor hóha, hopp, hóha hó; jobbra tereléskor cselő, csele (Ipolytölgyes, Pilismarót); balra tereléskor hajc, hajsz; hátramenetkor hőkk, hükmek volt az irányítószó a szarvasmarháknál. A begyakorolt kezesállat teljesen összeszokott a gazdájával. Kifogáskor, befogáskor a helyére ment. 106. kép. Hátyikosár faragott virágokkal .(ünneplő, Palást, MTA NKCS, F. 28 122) A lovak szerszámja (magyar hám, Palást) mindenütt szügyhám. Paláston újabban elterjedt kumet használatával is találkozunk ((96. kép).

175 A ló fejében kantár, zablávál; szügy ellő elöl, marszíj és hám a hátán. Istráng a hdmpácákra (tisafa, Ipolytölgyes és délebbre) kötve, nyakló a nyakban, cugliszár a zablavégeken (94., 96. kép). A lovak irányítása a grç/epZokhoz kötött cugliszárakkál történt. Gyakori azonban (főleg a mezei munkákban; szántás, boronálás, ekekapálás stb.) a szavakkal való irányítás: indításkor gyü, gyí, дуге; megálláskor höhe, hő; jobbra tüled (Ipolytölgyesen csí) ; balra csihi, csihij, csihelbe (Ipolytölgyesen hott), hátratereléskor curikk, curükk, cürükk szavakat alkalmazzák.

176 A fogattal mindig férfiak jártak. Ritkán (szükségből) esett meg, hogy aszszony szántott, kaszált, hajtotta az állatokat (különösen a lovakat). Ha mégis megtörtént, a férfiak egymás közt heccelődtek, bosszantó megjegyzéseket tettek: „Szakállára ült a kocsis. Lyukas a kocsis. Eső lesz, mert asszony a kocsis." Ipoly mentén szekérnek neveznek minden, állat vontatta teherhordó alkalmatosságot. Ha rákérdezünk, akkor különböztetik meg az ökrös szekeret (93. 208