Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Ikvai Nándor: Földművelés az Ipoly és a Börzsöny között

Fogatolás, közlekedés, teherhordás Az igavonó állatok munkája, a szerszámok, eszközök a földművelő termelő munka fontos részei. Ezek vizsgálata és elemzése közelebb hoz a termelési módok és általában az életmód megértéséhez. A táj képének sok jellegzetes vonását őrzik a közlekedéssel kapcsolatos hagyományos módok és eszközök. Az emlékezet szerint a tehén (tehén) és a ló fogatolása dominál, kevésbé jelentős az ököré.

169 Mást mond viszont 1800-ból, az esztergomi prímási levéltárból származó statisztika: Bernecén, Kemencén és Börzsönyben 141 jobbágynak összesen 298 lova, 597 ökre, 277 tehene, 166 juha és 18 méhcsaládja van. Ugyanitt 249 zsellérnek 40 lova, 57 ökre, 129 tehene, 104 juha és 23 méhcsalád van a birtokában.

170 Egyértelműen az ökör igázása, valamint a ló kiemelkedő szerepe olvasható ki az adatokból. Nyilvánvalóan tehenet is fogatoltak (különösen a zsellérek), de a nehéz földeket a kezdetleges szerszámokkal az ökrök, a hosszú fuvarokat a lovak végezték. Meglepő a fentiekből a börzsönyi zsellérek állatállománya, ahol a nagyszámú (184) zsellérnek 33 lova, 44 ökre és 101 tehene van. Az adatokból megtudjuk, hogy itt a zsellérek jó része szőlővel rendelsz 04. kép. Kéziszánkó {Vámosmikola, F. 8901) kezett, és bizonyára ennek a munkájához használták a jelentős számú állatot. Az igavonószám nagynak tűnik, de közismert, hogy szántáskor négy ökröt, szekérbe ugyancsak 4—6 ökröt fogtak. Az igavonók összetételében bekövetkezett nagy változást nemcsak a kisebb vonóerőt igénylő eszközök, a jobb kivitelű szekerek stb. magyarázzák, hanem az egy kézben levő földek csökkenése, a telkek elaprózódása is. A kisbirtokosok a teheneket kínozták a földben (ezt példázza az egy es járom elterjedése is), a nagybirtokok pedig egyre inkább gépi munkaerőt használtak. A lovak számaránya hullámzó. Az emlékezet is idézi, hogy az első háború után fontos kereseti forrás lett a fuvarozás. A tengöZósök fát, követ szállítottak a Dunához, Szobra, Kóspallagra, Márianosztrára. Az ökrök, lovak éven át kinn voltak az erdőn.

171 A fogatolt állatok összetétele a századfordulótól — a kiteljesedő kapitalizmus keretei között — érzékenyen jelzi a gazdasági körülményeket, kereseti lehetőségeket. „A 20-as években az Orzsán erdészlaktól hordta a falu a fát Szobra. Jó üzlet volt. Még kocsisbált is rendeztek. Mindenki lovat vett. Aztán amikor megszűnt, nem tudták kinek a lovat eladni, jó lovakat lehetett olcsón kapni. Aztán megint tehenet tartott a falu. Jött egy tejcsarnokos, akkor az ment, a tehén. Ha lassan is ment és dolgozott, tejet adott, a kisparaszt a munkáját is elvégezte óvatosan. Erre fordították át legtöbben a marhaállományt" (Lőrincz József, Vámosmikola). 206