Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Ikvai Nándor: Földművelés az Ipoly és a Börzsöny között

A tehenet, ökröt patkolták a külső körmén. A kovácsnál volt kaloda, fölhúzták abban, és így könnyen patkolták. A köves utak miatt nagyon elkopott a köröm. A tehén, ökör fogatolásához használt járom az egész területen szinte teljesen azonos. Az ökörjármot erősebbre faragták. Rendszerint ki-ki maga faragta vagy Börzsönyben, Kemencén rendelt magának, esetleg vásáron szerezte be. Szekérbe, szántáshoz egyforma jármokat használtak (87., 88. kép). Egyesjármot csak a gépkapa hozta divatba (89—91. kép). Akinek nem volt lova, így kapált. A járom és részeinek neve az egész területen azonos: járomfej, bédeszka, aldeszka, járomszög, nyakszög

172

. Az MNA adata szerint Pilismaróton a nyakszög számára két lyukat is fúrtak a járomfejen a középponttól eltérően, hogy a gyenkébb marha (a hosszú oldalon) könnyebben húzzon.

173 A jobb oldali ökröt csálés, késztűső ökörnek, míg a bal oldalit belső, hajcos, hajszos ökörnek nevezik.

174 A jármos állatok többségét szavakkal irányították. Gyakori azonban, hogy balról vagy előttük mennek, a fejen levő láncot fogva (92. kép). A betanításnál mindig vezetik az állatokat. Az ökrösöknek mindig nagy ustora volt, aminek hegyet raktak a végére és nagyokat pattogott. Sok lusta állat volt, kellett az ostor. Néhány faluban (Ipoly tölgy es) gyeplőt is tettek a marhák fejére, a szarva alá, és így könnyebben ment arra, amerre akarták. Az ökröket, teheneket szavakkal irányították: 105. kép. Hátyi hordása (Vámosmikola, F. 9019) 207