Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Ikvai Nándor: Földművelés az Ipoly és a Börzsöny között

^ A málnaérés nagyon nagy munka az Ipoly mentén. Június—júliusban az egész falu a határban dolgozik. Kosarakba, ládákba szedik a málnát. A folyamatos érés miatt a szedést 2—3 naponként ismételni kell. A gurulós málnának kis ládákat, műanyag edényeket biztosít a vállalat, és ebben kerül átrakás nélkül árusításra, exportra. Az ipari málnát mindenféle edénybe szedik. Szörp lesz belőle, szedéskor nem kellett rá vigyázni. Egy ember egy nap 15—20 kg málnát szed le. A kender nyövése augusztus végén kezdődött. Először a virágos, utána a magvas kender következett. Saját szálával kis kévékbe kötözték és a földön kupacokba állogatva szárították néhány napig. Odahaza néhány hétig tovább száradt a kerítésnek, falnak döntögetve. Ezután történt az áztatás, majd az 98. kép. Deszkás oldalú kocsi (Vámosmikola, F. 8945) újraszárítás és a törés. Nagyon sok munka volt vele, egész télen át dolgoztak az asszonyok, de a háború után elmaradozott, olcsóbb volt a gyári vászon és idő sem volt rá. A takarmány Az emlékezők életében a jelentős állattenyésztés jelentős takarmánygazdálkodással járt együtt. A területnek nem voltak kiváló rétjei. A hegyi, patak menti réteket a gyakori zápor kövekkel hordta tele; az Ipoly mentiek az áradásoktól szenvedtek. Mint szóltunk róla, a tagosítást követően jelentősen csökkent a rétek, legelők területe a feltörések miatt. Visszaszorult, megszűnt (különösen az északi községek életében jelentős) az erdei legeltetés. 1921 után az Ipoly menti falvak jó része elvesztette azt a lehetőségét is, hogy a folyó túlpartján levő kaszálóit (ipolyajji rétek egészen Ipolybélig) használja. Szinte minden falunak volt a túlparton tulajdonában vagy bérelt rétje. A börzsönyiek Kiskeszin béreltek réteket. Az egyensúlyt a növekvő jelentőségű szántóföldi takarmányokkal pótolták. A szántók több mint egyharmadán takarmány termett a felszabadulás előtti időszakban. 201