Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Ikvai Nándor: Földművelés az Ipoly és a Börzsöny között

tani, sima, faragott, tiszta fala volt, mint az edénynek. A neve mindenütt verem (traet grueb, Nagybörzsöny) volt. Vámosmikolán a Börzsöny pataktól fölfelé a pincéknél, a Nagyárok dűlőben voltak a vermek. Ipolytölgyesen, Nagybörzsönyben is a pincék között, a présházak előtt, sőt benn a présházban is. Kemencén a vermek a kertek alatt sorakoztak. Még emlékeznek rá, hogy a Tölgyesi Józsi bácsi ásott vermeket. Bernecebarátiban sok verem volt a házaknál is. A községi juhász háza előtt ma is van kettő. Majoros Istvánnál (Hunyadi u. 6.) benn az épületben, az eZsőházban találtak egy kizsúpolt vermet. A gabona fölött szalma volt, afölött föld.

152 Nagybörzsönyben kőlappal zárták le a verem száját és földet raktak rá. Aki nem tudta, nem vette észre, hol vannak a vermek, olyan jól rejtette őket a földtakarás. Jó rejtek volt a háború alatt, bár így is sokat megtaláltak. Az első 92. kép. Tehénfogat (vezetik, előtte mennek, szekéren vendégoldal, Ipolytölgyes, F. 11 870) háborúig Nagybörzsönyben strázsák vigyázták a vermeket és a pincéket. Éjfélig kettő, utána három.

153 Tavasszal, amikor a föld fagya elmúlt, kibontották a vermeket és hazahordták vagy eladni vitték a gabonát. Zsákba szedték fel, puttonynyal merték. Kemencén szakajtóhoz hasonló, hosszas, kétfülű mericskével ürítették a vermet. Kötéllel eregették le és húzták fel. Alul egy gyerek merítette mindig tele az edényt. A gabonaneműek szalmájának is megvolt a maga haszna, felhasználási módja a gazdálkodásban. Ugyanolyan fontos volt, mint a takarmány. A búzaszalma a legkevésbé értékes, nagyon fontos alom és a még fontosabb trágya lett belőle. A rozsszalma teljes egészében felhasználást nyert a ház körül a tetőre, edényekre stb. Az árpa- és a zabszalmát kizárólag takarmánynak használták, fel etették (ha lehetett, keverve a hosszú télen). A tárolásánál is figyelembe vették a takarmánykénti hasznát. Külön kazalban vagy kazal alá külön kezelten, védetten rakták el, ha volt hely, még a pajtába is bekerült. A vegyesen rakott kazal két végéről fogyott (alom és takarmány), és hogy el ne dűljön, időnként egyenesre vágták szénavágóval vagy kaszapengével. 196