Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Ikvai Nándor: Földművelés az Ipoly és a Börzsöny között

86. kép. Gazdasági udvar; trágyado'mb, farakás, szalmakazal, pajta (Vámosmikola, F. 8976) mástól.

147 A magot a nyomtatás, cséplés színhelyén (garmadából) tisztították. A szemet először nagy fogú gereblyével levágták (lefölözték), hogy a szalmája, nagyja törek lehulljon, és csak aztán szórták fel a fanyelű, homorú kis falapáttal, aminek a nyele csak egy kis fogás volt, de kétszer akkora a merítő je (50. kép). A tisztát szákba szedték és a helyére vitték, vagy ott helyben a vékákkal a vermekbe hordták. A malomba vitel vagy eladás előtt kis kézirostákkal még átrostálták. Az első háború után, a járgányos gépekkel együtt terjedt el a rostának nevezett, kézzel hajtott gép, a szelelőrosta. Különféle lyuknagyságú szitákat le87. kép. Járom (Ipolytölgyes, F. 11 865) hetett bele tenni, így mindenféle terményt tisztított. A rosta mérete szerint végzett gazoló vagy tisztító munkát. Egymástól kölcsönözték egy kevés termény fejében (egy véka egy nap). A kézirosták (törekrosta, hosszúkás, hasított vesszőfonatú; bőrrosta a durvájának; drótszita finomítani) csak az emlékezetben élnek. A bab, mák tisztítása vékából vékába széllel történt. 192