Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)

Ikvai Nándor: Földművelés az Ipoly és a Börzsöny között

70. kép. Széna- és szalmakazlak (Ipolytölgyes, F. 11 858) felé kalapálták. Szénának simára, aratáskor csipkésebbre. „Ha a kasza éle homorún egy kicsit lefelé hallgat, akkor jól fog" (Vámosmikola). A kaszás egy üllőtarisznyában magával vitte az üllőfát, kalapácsot, üllőt és a tofcjót. A cserépkorsót a kaszára akasztva a férfi, gereblét, sallót, ételt az asszonyok vitték. A kaszára aratáskor a gabonaszálakat a rávágás alkalmával szépen összefogó, egyenletesen döntő kaszacsapót szerelnek fel. A falvak többségében (a kaszák mellé erősítve a csapó makkját) gereblye alakú eszközt szerelnek fel (35., 37—38. kép). Kaszagrábla, kaszagereble a neve.

125 Általában négy '(a gabona magasságától függően 3—5), belülről kifelé növekvő, vékony foga van. A kaszanyélhez a gereblyevégbe csapolt som- vagy mogyoróvesszővel erősítették fel spárgával a nyélre kötözve. Magas rozsnál a végére még egy vesszőhurkot is kötöztek, hogy a gabona át ne bukjon. Ha alacsony a gabona, akkor a gereblefej és a nyél közé hálósán spárgákat kötöznek, hogy a kasza jobban hordja a terményt. Ennek a formának egy vesszőkkel és spárgákkal bonyolultan behálózott típusát gyűjtötte Ecsedy Cs. Pilismaróton.

126 71. kép. Szalmakazal (széljárás ellen 72. kép. Gereblyék a színajjában kocsikerekekkel, rudakkal körülrakva, (Ipolytölgyes, F. 11 866) Vámosmikola, F. 9056) 183