Ikvai Nándor szerk.: Börzsöny néprajza (Studia Comitatensia 5. Szentendre, 1977)
Ikvai Nándor: Földművelés az Ipoly és a Börzsöny között
(4. kép). 35 A módosabbak fűrészelt deszkából is készítettek kerítést (palánk), amely legtöbb helyen azonban inkább az utca felől védte a telket (3. kép). A gazdálkodás központját a belső telek {általánosan porta, Szo'kolyán fontos) jelenti, amelyen elöl volt az udvar és hátul a kert. A telkek általában két pozsonyi mérő területűek (1200 D-öl), amelyeket az úrbérrendezéskor szabtak egyformára. A család szaporodásával (különösen az északi falvak nagycsaládrendszerében) a telkek hosszan nyúlnak el, és azon egymás után építkeztek. így keletkezett a folyásnak, hosszúfolyásnak, nevezett települési forma. Elsősorban Bernecebarátiban és Kemencén figyelhető meg. 36 A föld művelési rendszerei (nyomások, telek, tagosítás, trágyázás) A szántó területe egy-egy jobbágy kezén ritkán haladta meg a 10 holdat a XVIII. századig. Az átlagos termés ekkor az őszieknél háromszoros, a tavasziaknál négyszeres, kaszásonként egy szekér széna, egy kapás szőlőben egy urna bor (45 liter) termett. 37 A határ használata hagyományos rend szerint történt. A fordulós rendszer emlékei — mint említettük — a közelmúltig megfigyelhetők voltak. A visszaemlékezések és források alapján renkonstruálható, hogy két-, illetve háromnyomásos rendszerben művelték a határt. A földeket két nyomásban művelik 38 elsősorban a szűkebb határú falvakban, amelyet a legtöbb faluban hamarosan felvált a háromnyomásos (ugaros, majd feketeugaros) rendszer, és vetésforgó formájában szinte napjainkig fennmarad néhány helyen. 39 Ugar, mint felszántatlan terület nem ismert. Az adatközlőink szerint szántott földet (később zöldugar) jelenti. 1920-ig szinte mindenütt rendszeresen hagytak ugart. Legkésőbbig a nagygazdák (20—30 hold) főleg akkor, ha nem tudták kellően trágyázni. A forgók (nyomások) egy tömböt képeztek a régi földeken. Ez tette lehetővé az ugar és a tarló legeltetését. A belső magot művelték eredetileg, ami az irtásokkal bővült. A határ művelését a következőképpen rekonstruálhatjuk: A nyomás, majd a század végétől egyre inkább a forgó (vetésforgó) egyik része egy éven át vetetlen (Ï870 körűiig műveletlen) maradt, az állat járta. A két nyomás mindenütt fellelhető; az egyikben búza, rozs (élet) volt, a másik pihent. Az intenzívebb műveléssel (XIX. század első negyede) az ugart fokozatosan szántják (a jelenlegi öregek szülei már rendszeresen szántottak). A kialakult harmadik forgóban megjelennek a kapások. Ily módon a forgó rendje: kaszás-kapás-ugar lesz. Ahol a kettős forgó marad meg, ott elmarad az ugar, és kaszás-kapás váltja egymást. 40 A jobbágy kezén levő egyéb földek: mint a határban levő irtások, a falu szélén levő kender- és káposztásföldek, szőlők és legelők (páskumok), erdőrész természetesen nem tartoztak a fordulórendszerhez. Ezek bármelyikének az intenzív szántóművelésbe való bevonása (gabonatermesztés) felborította a hagyományos határrendet, különösen az irtások, a feltört legelők tették áttekinthetetlenné a határ hagyományos rendjét. Az első kapások (burgonya, kukorica), sőt a lóhere és lucerna is a fenti mellékföldekben jelentkezik először, majd fokozatosan helyet kap a nyomásfelváltó forgó rendszerben, ahol őszi, tavaszi kapás a sorrend. 41 A vetésforgóban takarmány, búza, rozs, kapás, árpa, takarmány a sorrend. Az irtásokkal, legelőfeltörésekkel, erdőés szőlőfoglalásokkal, valamint művelésváltáso'kkal bonyolított határban végül 137
