Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

bement, lefeküdt, arra ébredt fel, hogy égett a háza. Vesztükre, nagy szél is keletkezett, így elpusztult az egész falu. Kutak csak elvétve voltak, egy utcának esetleg kettő. Az egész falunak lehetett nyolc kútja, vagy tíz. Az alvégben egy házat kikerült a pusztító tragédia: átlépte a tűz, a szomszéd ház égett le, és úgy folyt tovább. Erre azt a legendát fűzték hozzá, hogy a háziasszony háromszor körbefutotta mezítelen az első kenyérrel a házat. Az első kenyér az, amit először tesznek a kemencébe. Azt meg is jegyezték mindig. Emlékszem, drága édesanyám, de általában mindenki odahaza sütötte kenyerét, és az első kenyérbe belenyomta a két ujját. A hüvelyket és a mutatót. Ezáltal két gödröcske sült a kenyéré. Ezt fogyasztották el utoljára minden alkalommal. Még hét házacska megmaradt a templom alatti utcában, amit a domboldal megmentett. Zatykó szomszéd elmesélte, hogy lehetett szerezni olyan tudó- Lidérc mányt, amivel az ördöggel cimborálhatott. Náluk szokott meghálni egy ócskarongyos, az véletlenül megvett valahol a rongyaival egy lidércet. „Éjjel, amikor aludt náluk az istállóban, egyszer nagy zaj támadt, jött az ablakhoz, kiabálni: — »Jöjjenek ki, segítsenek rajtam, egy kiscsirke van a rongyaim között és beszél hozzám.« Meggyújtottuk a gyertyás lámpát, kimentünk az istállóba. Hát tényleg a batyuba ott kuporgott egy fehér csibe és mondogatta: — «Én a tied, te az enyém. Én a tied, te az enyém. Én a tied, te az enyém.« — Sírt szegény szerencsétlen ember: »Mit tegyek, hová legyek, ettől én már nem szabadulok.« Mivel Zatykó apó nagyon öreg volt és ismerte a lidérc létezését, megvigasztalta, megmondta, hogy mit tegyen a szerzett élettárssal. Használja ki, mert ez meg fogja szerezni, amit tőle kér. Űgyis elég szegény ember, kevés ócska rongyot vásárol, abból él. Ezzel hordassa tele otthonát, minden jókkal, azután adjon túl rajta. Zatykó apó azt is tudta, hogy születik a lidérc: Három tyúktojást kell kendőbe a hónunk alá felkötni. Ebből egy csibe ki fog kelni, három hét múlva. Ez lesz a lidércke. Annyi kincset hord, hogy az lesz a világ leggazdagabb embere. Csak legyen aki ki meri próbálni. De hogy kell tőle megszabadulni? Aki nem tud, azt elviszi a lidérc. Van neki módja, csak azt kevesen tudják, mert ezt csait a lidércek tudják, s azokat kijátszani nagyon nehéz." „Volt Zatykó apónak egy kenyeres-pajtása, az beugrott a kútba, mert nem tudott megszabadulni a lidérctől. Aki megszerezte a lidérctudományt, az el is tudta küldeni a lidércet." Ezeket mind tőlük hallottam, és attól a sok jövő-menő embertől, akik megfordultak nálunk. Tényleg furcsa még visszagondolni is rá, oly rémisztő dolgokat meséltek. Akkoriban ez a téma forgott, ki tud nagyobbat mondani. Nem az űrben jártak az emberek, de a földtől is mélyebben. Esténként, télen összeültek a szomszédok, rokonok a búbos körül és erről meséltek. Ki rontotta meg a tehenet, ki jár a keresztúton, min ment keresztül? Ha valami betegség érte őket, azt rontásnak vélték, vagy azt mondták, keresztülment valamin és azért lett beteg. Nagyon kellett vigyázni mindentől. Édesanyám sokszor figyelmeztetett, hogy ne vegyek fel semmit a földről, bármit látok. Sokszor elgondoltam, hogy valóban volt olyan eset is, hogy valaki felvett valami tárgyat, és 87