Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

utána beteg lett. De ez minden taktika nélkül ment, nem is kellett hozzá varázslat, ügyesség, csak rosszindulat. Mert előfordult, hogy aki pénzt vett fel, utána sebes lett a keze. Régebben sok volt a keléses, ótvaros vagy bármilyen fertőző beteg ember. Ügy védekeztek, hogy odanyomdosta a sebhez a pénzt majd eldobta. Gondolta, úgyis felveszi valaki, arra fog ragadni a betegsége és őt elhagyja. Lehet, hogy megtörtént a fertőzés. Róla kevésbé ment el, hanem többen lettek fertőzöttek. Váltott gyerek Sokan mesélik a váltott gyermekégetést. Annál lényeges a tévőajtó anyaga. Kilenc határból kell a földet hordani és harmatvizet kell a sárba önteni. Űrnapi gunyhó füvéből is kell a tűzre dobni. Mesélték, hogy volt itt is egy család, akiknek volt váltott gyermekük. Abban az időben igen féltették az anyák gyermekeiket a boszorkáktól. Akinek fogyatékos gyermeke született és volt boszorka ismerőse, szólt neki és az kicserélte egészségesre. Vagy, ha foggal született gyermekről tudtak a boszorkák, azokat is üldözték. Kilopták a fogát, vagy elváltották. A lopott fog volt a varázserejük, a sárkányt is megrontották vele. Ügy ismerték meg — szerintük — a váltott gyermeket, hogy az nem fejlődött, mindig nyirjadt = nyöszörgött, olyan volt, mint aki a sírba készül. Ez is úgy nézett ki, akiről Édesanyám mesélt. Azt a családot is koldus világosította fel, hogy ez a gyermek nem az övéké, hanem váltott gyermek. Nem vigyáztak rá, amikor született és a gonoszok ellopták az övékét, ezt a nyamvadtkát hozták érte. Megijedtek a szülők e szavak hallán. Meg is kérték a koldust, hogy segítsen rajtuk tanácsával. „Fűtsék be jól a kemencét! Legalább egy kéve vadrózsa vessző égjen el benne. Amit 9 falu határából szedtek össze. Amikor elkészült a kemence, tegye rá a lapátra a gyermeket és a bedobásra készen álljon. Imádkozzon, kérje Szent Jeromost, hogy mentse meg a gyermeket. Visszahozza a másikat, lekapja a lapátról az övét és visszadobja az igazit. így is történt. Nagy vihar keletkezett és ordítva, eltorzult arccal berontott valaki, ledobta a szép egészséges gyermeket és elvitte a nyamvattat. Fenyegetőző szavakat kiabált. De nem sok öröme volt a szülőknek a kicsiben, mert rövid időre meghalt. Boszorka Rémisztő híreket mondogattak egymásnak ezekről a boszorkákmegpatkolása ról. Mesélte a nagynéném, Vankó Jánosné — G. Szabó Julianna —, hogy egy falusi kovácsnak a felesége nagyon híres boszorka volt. Minden éjjel hét határt nyargalt meg, minden éjféltől egy óráig. Ennek a kovácsnak volt három kovácslegénye, de az egyik legény, aki a legjobb és legszebb volt, az nagyon tönkrement. Lefogyott, beteges lett, már alig bírt dolgozni. Bántotta a kovácsmestert, hogy mi lehet a baja. Kérdezte tőle mit érez, mi fáj neki? Enni sem eszik olyan jóízűen, mint a másik kettő. Nem merte megmondani, mert a gazdasszonya megtiltotta. Minden éjszaka, amikor éjfélt ütött az óra, megjelent egy ló alakjában, rádobott egy fejedzőt és a fiú lóvá vált. Azonnal megnyergelte és kihajtotta a keresztútra. Szerencsétlen legénnyel végiglovagolta a szomszéd határok keresztutait. Amikor a kakas megszólalt, visszavágtatott vele és lefeküdt. Erről nem volt szabad beszélni senkinek. A két másik legény is sajnálta, hogy a társuk elfogy, mint a holdvilág. Faggatták, hogy mi az oka, mert min88