Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

A pálinkafőzde mellett mentem hazafelé, már arra éreztem, hogy nagyon fáj a jobb lábam. Bementem, kértem egy kvaterkát, — ez volt a régi pálinkás pohár neve — de nem ment le, olyan rosszul éreztem magam. Ahogy hazaértem felkeltettem anyámat, hogy húzza le a csizmám, mert nagyon fáj a Iában. Elmondtam neki az eseményeket. Megijedtek a szüleim, húzták is a csizmám, de nem jött le, beledagadt a lábam, úgy kellett levágni a lábamról. Reggelre már kilenc lukon ázolgott, vagyis genny szivárgott belőle. Nagyon fájt. Elmentem az orvoshoz. Már akkor lakott nálunk a faluban egy orvos, de nem tudott segíteni rajtam. Szilágy község 14 km-re van Galgamácsához, ott volt egy gyógyító asszony, ahhoz is elvittek. Az azonnal megmondta, hogy meg van rontva és azt javasolta, hogy csak az gyógyítja meg, aki elrontotta." Egy évig kínlódott, lábbelit nem tudott húzni, dolgozni nem bírt. Szép szál legény volt, de nyáron is a fák alatt feküdt. Egyszer a szalmakazalhoz kifeküdt a kertbe, elaludt, a kutyájuk odafeküdt melléje és elkezdte nyalogatni azt a sebes lábát. Felébredt rá, azonnal elkergette. Szerencsétlen kutya másnap megdöglött tőle. Második évben a betegség és a fájdalom annyira kiborította, hogy rákényszeredett szegény, hogy felkeresse a rontóját. Elmentek az édesanyjával és megkérték, legyen szíves gyógyítsa meg azt a beteg lábát. Nem akart velük még szóba állni sem, hiába könyörögtek neki, rájuk sem nézett. Lányai sajnálták meg a fiatalembert. Azok kezdték az anyjukat rábeszélni. Hosszú könyörgés után hallgatott a leányaira, azért, mert a lányai bizonygatták, hogy ez a legény megtáncoltatta őket mindig a bálban. Ennek hallatára szigorú hanggal rákiáltott: — „Tedd fel a padkára a lábad, hadd nézzem meg." Nagyon fájt neki, nem tudta feltenni. Leült a padkára és úgy mutatta meg. Bosszúsan forgatta, majd úgy megcsavarta, hogy a nagyapa bepisilt a fájdalomtól. Meg kellett fogadni neki, hogy kilenc napon keresztül el fog menni a főztjéből enni, és kilenc nap ő fogja a kondás elé kihajtani a sertéseit. A lányait továbbra is kellett táncoltatni a bálokon. Azt is mesélte, hogy volt ennek a boszorkánynak vagy 15 csúnya fekete níacskája. Amikor ott fogyasztotta a kotyvasztását, úgy morogtak és prüszköltek, mint a hörcsögök. Nagyapát oda szekérrel vitték, haza saját lábán jött. Kilenc nap után teljesen begyógyult a lába, de azon hús nem maradt, csak bőr. Olyan vékony lába volt mint a léc. Ráncos gatyában nem is járhatott, nagy bánatára. Mert kilátszott volna, hogy nem azonos a másikkal. Édesanyám őszinte részvéttel mesélte ezt a történetet. — A ravatalon 82. évében feküdt, de ott is vékonyabb volt az a lába. Faluégés A nagyapa nagyon gyűlölte a boszorkákat. Az ő idejében nagyon sokan foglalkoztak ezzel. A egész község megsínylette ezt a furcsa mesterséget. 1838-ban leégett az egész falu, csak hét ház maradt meg. Azt az utcát még ma is Hétházsornak hívják. Az idősebbek úgy mesélték, hogy gondatlanságból történt a tűzeset. Egy kuruzsló asszony füstölte a tehenét az istállóban, gyógyítás céljából, vagy razsbálkodott vele, hogy több tejet adjon — nem tudom. Nem vigyázott, leesett a parázs a szemétlapátról. Mit sem sejtve, mert füst érthetően úgy is volt az istállóban, hisz füstölte.a-tehenét, 86