Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

redek volt, a teher kizökkentette a lőcsöt a gúzsból, és félrefordult a kocsi. Bízott a nagy erejében. Nekifeszítette a hátát a kocsioldalnak, hogy visszazökkenjen a lőcse. Sikerült is, pedig volt a kocsin 8 mázsa répa. De mit ad Isten, nem ugrott egészen vissza. Ö még igazítani akarta. Egy pillanat alatt már ugrott is a teherrel súlyos kocsioldal, neki pedig a mutatóujja a lőcsgúzs alatt maradt. Akkorát sikítottam, amikor láttam, hogy nem bírja a kezét elvenni. 8 mázsa répa súlya nyomta, emelni nem bírta, mert a kezét nem tudta elvenni. Még egy lélek sem jött arra, hogy segített volna rajtunk. Istenem, mit tegyünk? — menni kellene, de sürgősen! Jön a mentő beteg édes jó anyámért! Egyszer látom, hogy édesapám benyúl a másik kezével a zsebébe, kiveszi a zsebkését és elvágja az ujját, hogy el tudjon jönni haza. Ezt végignézni! — még most is remeg a lelkem, ha rágondolok! Volt a zsebében zsineg, ezzel elkötötte a kezét, illetve az erét, hogy el ne vérezzen. Rohantunk haza a tragédia után. Odahaza kimosta a sebet ecetes vízben, szintén sóval tömködte be. Édesanyámnak nem is mondta el. Herélés Hogy folytassam a tevékenységét? Például herélte, vagyis ivartalanította az állatokat. Apaállatokat, 4—5 éveseket, bikákat. Egyedül végezte. Nem kellett gúzsbakötni, ledönteni őket, csak állva. Uraságokhoz járt, 15—20 db-ot kivágott 1 óra alatt. Boldogan hívták el az uraságok, illetve az intézőik. Soha semmi baj nem történt. Élvezettel csinálta, járta a falvakat, a környéket és itt a falut is. Gazdaságokban úgy végezte, hogy egy ember kellett csak, aki az orrát átcsipte vagy a szarvát megfordította az állatnak, ő pedig hátulról megszorította. Az állat meg sem mozdult, amíg vele dolgozott. Füvekből teát főzött, amivel lemosta a csekéjét, kért a gazdától egy kanál zsírt, szemétlapáton fahamut. Amikor kivágta, betömte zsírral, a zsírt fahamuval behintette, hogy a légy be ne köpje. Két napig lassan jártatta őket, harmadnapra rendbe jött. Erre legalább 12 község a tanú. Mindenki elismeréssel emlegeti. Azt csodálták, hogy meg nem mozdultak az állatok vagy agyon nem rúgták. Ezért az állatorvosok igen prüszköltek, de csinálta, mert őt hívták, nem az orvost, s ő nem is pénzért csinálta. Ügyesen olvasta ki a férget is az állatokból. Jöttek szólni: — ,.Feri bácsi jöjjön hozzánk, mert a sertésemben féreg van, olvassa ki." „Nem kell odamenni, csak a nevét mondd meg, és hogy hány szám alatt van." Reggel napfelkelte előtt kiment a kertbe, keresett nagy csalánbokrot, odatérdelt, napkelet felé fordult, a csalánt megtörte és a földre csapdolta úgy imádkozott. Mesélték a sertés gazdái, hogy csak úgy peregtek az állatból ki a férgek. Jöttek megköszönni neki. Szemölcsöt vagy ahogy másképp mondják tyúksegget is leolvasott, ha valakinek a kezén volt. Szedte föl az úton a keresetlen kenőcsöt, föl volt neki gyűjtve. Ezzel keresztet írt a beteg kezére, visszakézből, és ráolvasott visszafelé. Ennyit elárult, de az imát nem árulta el. A ráolvasás visszafelé történt: Nem 99, nem 89 ... , nem 19, nem 9, nem 8, nem 7, . . . nem 1, semmi. Űgy tartotta, hogy akkor nem lesz érvényes. Igen betartá a törvény szabta utasításokat, amit ő gyűjtött. Minden állatból kiolvasta a férget, de kutyából nem, mert — mint mondta Férgek, szemölcsök kiolvasása 84