Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

valami soká tartották a patkók a szolgálatot. Amikor patkolásra készült reggel, este tehéntrágyával becsapta a ló patáját, hogy puha legyen a köröm a faragáshoz. Nem tudom miért, de a tehéntrágyát gyulladásra is használta. A trágya gyógyít A kisborjú belelépett egy hatalmas szöges deszkába. Alig bírta kihúzni a lábából. Egy óra múlva nagyon bedagadt, azonnal friss te­héntrágyát kötött durva vászonba és a sebre helyezve, rákötözte. Istrángot kötött a gerendára, azzal húzta fel a borjú lábát és ügyesen rákötte. Ezért is szóltam: „nem kap tőle fertőzést?" — „Ettől fiam soha! Régen ezt tették a szúrásokra. Amikor még orvos nem volt, vagy legalábbis nagyon kevés. Az is távol lakott. Amíg kocsival elő­kerítették volna, be is gennyeződött a seb. Tehéntrágyáért csak az istállóba kellett menni, rákötni és kész." Egyszer én is megszúrtam egy rozsdás szöggel a lábam, este az ud­varon. Kiáztattam, aztán elmúlt a fájdalom. Mint gyermek, vacsora után az ágyba kerültem. Alig tettem le a fejem, már aludtam is. Éjfél felé ébredtem. Nagyon forró volt a lábam és nagyon fájt, lük­tetett, szaggatott belé. Szóltam édesanyámnak, azonnal felkelt, meg­gyútá a lámpát. Édesapám is felugrott. Nagyon féltett. Nézi a lábam. Sírtam, mert fájt nagyon. — „Várjál Julkám, én majd hozok rá gyógy­szert." Nem is tudom hová tűnt, csak amikor látom a „minőségi" gyógyszert. Rákötötte, tiszta gyolcsba a sarkamra. Egy másik ruhá­val is átkötötte, hogy az ágyneműhöz ne érjen, de esküszöm, fél óra múlva már aludtam. Reggel későn ébredtem. Azonnal kipólyáztam a lábam. Mindenestől levállott a sarkamról, de az olyan fehér volt, mintha ecetben ázott volna. Lemostam, semmi fájdalmat tovább nem éreztem. Azt is mondogatta apám, hogy az ő nagyszülei ezekkel a szerekkel gyógyítottak. Ha valakinek lába, keze hasogatott, pisis ruhát kötöttek rá. Aki sárgaságban volt, fehér kutyaszart (nem a kutya volt fehér) főztek tejbe, megitatták vele, meg a nyakába is kötötték egy zacs­kóba. Akinek csontbetegsége volt, gyenge volt a csontja, vagy fehér, sá­padt volt, madárpiszkot szedtek a kútrovásról, s ezt teába téve fo­gyasztotta. Gyulladás elleni Még egy jó módszert én most is folytatok, és szentül merem szerek állítani és ajánlani, nagyon jó és olcsó. Ha valaki megszúrja a köröm­alját vagy bármit úgy, hogy az gyulladásba kerülne, sürgősen haj­szálvékony szalonnaszeleteket szeljen, de füstöltet. Áztassa be tíz percig ecetbe, tegye rá a sebre. Tíz perc múlva nem fog fájni, bár­mennyire is lüktetett. Ki sem gyűlik, fel sem kell vágni, olyan gyö­nyörűen kipucolja. Ilyen szúrásra jó az érett paradicsom is. Ez meg­előzi a gyulladást. Egy kislány, az én kislányom barátnője volt. Li­báknál játszott báburongyokkal, azokat varrogatta. Egyszer a libái kárba mentek. Szaladt utánuk és beleugrott a varrótűjébe, ami ketté is tört, illetve beletörött a lábába. Nagy fájdalmában rohantak az or­voshoz vele, az fel is vágta, de a tűt nem találta benne. Utána is na­gyon fájt. Sírt, jobban mondva ordított a kislány a fájdalomtól. Este­felé még rosszabbul lett, feldagadt neki a lábszára. Valaki ezt java­solta nekik, hogy füstölt szalonnát ecetbe áztassanak be és kössék a 76

Next

/
Oldalképek
Tartalom