Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

sebre. Kénytelen volt az anyja rátenni, hogy gyógyuljon már valamit, mert nagyon fájt a gyerek lába. Amikor rátette igen sinkogatott az ecettől, de 3—4 perc múlva megszűnt a nagy fájdalom. El is aludt a kislány, késő reggeli órákig. Reggel az anyja levette a kötést. Mit látott? — a fél tűt, amit az orvos sem talált meg. Kiszívta néki a szalonna. Ki is vették a tűt, be is mutatták az orvosnak. Az ecetes túrót is sokan használják szúrt, vagy vágott sebekre. Tehéntúrót összekevernek kevés ecettel, s ezt rákötik a vágott, vagy szúrt sebre. Nem fog meggyűlni, és rögtön beheged. Még van egy jó tapasztalata és igen jól bevált dolga apámnak, ha valaki leforrázza kezét, lábát vagy bármilyen testrészét. Abban a pillanatban, amikor a forrázás megtörtént, disznózsírral azonnal bekenni, és igen alaposan besózni azt a felületet, ahol le van forrázva. Tizenöt percig érez még egy kis égési fájdalmat, de tovább semmit. Ezt a sót egy fél óráig rajta kell hagyni, utána le lehet mosni, még csak fel sem hólyagzik. Mesélték szegény szüleim, hogy orvos kevés volt, de annál több Szemmelverés gyógyítóasszony, ahová hordták őket. Minden betegséget szemverésnek tartottak. Mosdatták őket szenes vízzel, mosogatóvízzel. Volt aki imádkozott rája, vagy aki ráolvasott visszakézből. Visszakéz azt jelenti, hogy bal kézzel végezi a mozdulatokat, és nem tenyérrel, hanem kézfejjel. így mosdat, keresztjel alakban érintve a szemet. A szenes vizet a következőképp készítették : Egy tányérba kevés vizet öntött az illető, a seprűből kivett 2 cirokszálat, és a tányéron keresztbe tette. A kereszt által képzett 4 szakaszba a 4 égtáj szerint szentelt vizet csöpögtetett. Közben a világ teremtőjének a segítségét kérve, mondta: Uram, segedelmed kérem, a nagy teremtésed dicsőségére kérlek szabadítsd meg e beteget szenvedésétől, aminek a gonosz, rossz szeme ártott. A tányért odavitte a tűzhöz, kinyitotta a masinaajtót, egy kanállal kivett parazsat és abból a rekeszekbe négyet beleeresztett: egyet-egyet. Az elsőt férfire ejtette bele, a másodikat nőre, a harmadikat fiúra, a negyediket lányra. Amelyiknél a szén leült a víz aljára, abból a rekeszből mosta meg a két szemet visszakézből. Közben, míg a szemet törölgette ezt mondta: Add Uram segítséged! Uram siess segítségünkre! Egy csöppet a nyelvére is tett a betegnek, s utána az egészet a tűzre öntötte, mondván: „A seggibe a szeme aki ártott vele." Még a jelenlevők is mondták: „Égjen ki a szemed!" „Fuss a pokol fenekére!" — A beteg ilyenkor rögtön jobban lett. A mosás után még visszakézből egy tiszta ruhával meg kellett törölni a szemet. Hitték, hogy: az állatokat is megverték szemmel. „Vájja ki a varjú a gonosz szemét!" Ezt mondták a szemmel verőre. Ilyenkor a moslékból seprűvel fröcskölték be pl. a disznót. Az tudja megverni, akinek keresztbe ér a szemöldöke, vagy aki foggal születik. Az ilyen foggal a boszorkák (vagy a bábaasszony) rontottak, vagy gyógyítottak. Néha el is adták. A boszorkák a fog által lettek hatalmasak. Mindent el tudtak követni, ha náluk volt a fog. Rontani tudtak, gyógyítani is, szerezni tudtak vele bármit, de a 77