Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

Már ezután két szeretőt tartok, Az egyiktől a másikhoz járok, Ha az egyik hűtlen akar lenni, Megyek a másikhoz, azt fogom szeretni. Megbotlott a kispejlovam lába, Térdig jár az a fekete sárba, Szenvedj lovam, szenvedj az abrakért, Én is szenvedek egy szép kislányért. Olyan nagyon jól udvarolt, hogy mind a kettőt meghódította, pedig a pletyka áradt ám, mint az árvíz. Mind a két lány meggyőződötten hitt neki, hogy őt fogja elvenni. Bekövetkezett a nagy nap, amikor a tények bizonyítottak. Nálunk az volt a szokás, hogy ha egy legény nősült, előtte elment az édesanyja megkérni a lányt, fiának feleségül. Utána mentek el a községházhoz, a paphoz bejelenteni házasságuk szándékát. A nép nyelvén: hirdetőt íratni. Édesapám ezt úgy módosította a lányok előtt, hogy mivel neki nincs édesanyja, nem lesz keretes, hanem azt ő személyesen intézi el. így mind a két lányt megkérte, hogy szombaton mennek hirdetőt íratni. De édesanyámnak őszintén bevallotta, hogy ezt ő a másikkal bosszúból teszi, azért, mivel ő komoly szándékkal udvarolt neki három évig és házasságot is ígért. Akkoriban ők egymásnak hűséget esküdtek, de a kislány nem tartotta be. Amíg ő katona volt, szeretőt tartott. Mivel apám nagyon hiú volt, restelte a falu előtt, ezért így vágott vissza. Elérkezett az a szombati nap, amelyikre meg volt beszélve az iratkozás. A lányok készülődtek is. Szegény édesanyám kapott fejmosást a rokonoktól, bátyjától, a nagyszülőktől, hogy szóba is mert állni ilyen legénnyel. A másik kislány kiállt a kapuba cifrán öltözve és várta a vőlegényt. Az pedig meg is jelent, csak nem őt vezette a nagy útra. Tovább nem folytatom. Mindenki tisztában van az érzelmekkel. — így nősült az én drága édesapám és ilyen áron lett asszony az én drága édesanyám. Édesanyám A fiatal, tudatlan kis asszonyka harmadik menyecske lett egy menyecske sorsa háznál, ahol még jó anyós sem volt, aki pótolta volna az édesanyai szeretetet. A menyecskék között is ő volt a legszerényebb és legőszintébb. Az ilyen embertípus fizet rá az életre. Józsi bátyjuk szerényebb ember volt, felesége is komoly, dolgos asszony, az említett Csonka Vera ángyom. Ennek '"akkor már három gyermeke volt. Édesanyám fésülgette őket, na meg mindent elvégzett, ami a menyecske kötelessége volt. Ángyi vezette a háztartást. Ekkora családnak — tíz személynek —, fjzött három apró gyermek mellett. Ők szorultak ki az istállóba a férjével és a gyerekekkel. Udvariasak voltak, hogy az ifjú párok bent maradjanak. János bátya is akkor nősült, egy napon esküdtek az én szüleimmel. Nagyapám is Az após is kedvet kapott — annyi menyecske között — a nősünősül lésre. Felborult a rend a családban, mert a papa megkezdte az udvarlást a faluban. Szigorú ember volt mindig, de pontos, amíg a felesége volt az iránytű, de ez sajnos meghalt, a gyerekek megnősültek, ő a 62