Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

E nap az örömnek napja, melyet úr kezelt, Nekünk, bűnös embereknek előkészített, örvendjünk tehát ebbe, örökös dicsőségbe, E nap az örömnek napja, örvendjünk ebbe. * Csendes éj, szent nyugalom, Alszik a bölcs hatalom Szűz anya hallod-e, csendes a táj, Isteni gyermeked, óh mire vár. Látván, hogy altatod őt, Látván, hogy altatod őt. Bölcsője sincs, párnája sem, Mégis mily édesen, Aluszik a kegyes égi szülött, Emberek, a szabad óra ütött, Itt vagyon a.-messiás* Itt vagyon a messiás. Mária siralmas altatódala: Midőn a boldogságos szűz, szülését elvégezte, Kisded Jézus gyöngymagzatát jászolyba helyeztette, Örömébe így énekelt, aludj el én magzatom, Kit kislánykoromtól fogva olyan nagyon óhajtok. Aludj fiam, kinyílt rózsám nyugodjál békességben, Aludj fiam, gyöngyvirágom ezen nagy szegénységben. Nincs még idő szenvedésre, ne félj még Heródestől, Nem tudja még, hogy születtél bizonyosan, a szűztől. Aludj kisded, kisfiacskám, ezen hideg jászolyba, Hiába fáradtam, szállást nem kaptam a városban. Aludj fiam, a világnak teremtő nagy Istene, Hisz te vagy az ég és a föld teremtője, mindene. Nyugodj fiam, csicsijgat szám, ne félj az ellenségtől, Nem is tudják, hogy születtél ez éjjel a szent szűztől. Nem nőtt még ki az a tövis, mely szent fejed átjárja, Én sem érzem még a. hét tőrt, mely szívemet átszúrja. Ne sírj kedves kis rózsaszál, szent léleknek kedvence, Öh, mit mondjak örömembe, Jessze bimbó vesszeje. Aludj Jézus, nincs kivágva még az a fa tövéből, Melyre majd felfeszítenek, függesz le tetejéről.