Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

Aludj régen várt Messiás, óhajtott üdvösségünk, Kit régen kívánva vártunk, kegyelmes nagy Istenünk. Aludj, még messze az a nap, midőn mondod: Istenem, Szent atyádhoz így kiáltasz, miért hagytál el engem. Aludj, nyugodj, ne keseregj, megalázott Istenség, Az oltáron, mint jászolynál mi imádunk szent felség. Nyugodj a mi szíveinkben, töröljed el a sok bűnt, Halálunkkor bűneinkért kérünk, tőled, el ne űzz. Glória, templomba vonuló lányoknak: Minden ajakon zendüljön meg a glória, Mert ma született Jézus, az Isten egy fia, Az angyalokkal így énekeljünk, Dicsőség, áldás, imádás neked Istenünk. A barmok között fekszik a hideg jászolyba, A hív pásztorok őtet imádják hódolva, Az angyalokkal így énekeljük, Dicsőség, áldás, imádás neked Istenünk. Elhagyta trónját, lejött a mennyből a földre, Hogy a pokoltól a bűnös embert megmentse, Az angyalokkal így énekeljünk, Dicsőség, áldás, imádás neked Istenünk. Az Isten maga van a pólyába takarva, A hív pásztorok őtet imádják hódolva, Az angyalokkal így énekeljünk, Dicsőség, áldás, imádás neked Istenünk. Óh kisded Jézus, kik itt imádunk, ne hagyj el, Térdre borulunk mind a pásztorok, fogadd el, Az angyalokkal így énekeljük, Dicsőség, áldás, imádás neked Istenünk. Ha az életből magadhoz hívsz az egekbe, Öh engedd, kérünk, jussunk az örök életre, Az angyalokkal így énekelünk, Dicsőség, áldás, imádás neked Istenünk. Nyújtsd ki kezedet óh, ma született Jézuska, Add áldásodat, kik itt vagyunk, mindnyájunkra, Az angyalokkal így énekeljünk, Dicsőség, áldás, imádás neked Istenünk. * 292