Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

alsóra, cserébe onnan hoztak másikat, hogy mennél nagyobb felhajtás legyen a faluban Luca napján. Kavargott is a nép! Keresték kellékeiket, válogatták, cipelték vissza háton, taligán, ahogy éppen tudták. Volt is takarítás az estén az udvarokon! Elvitték a legények amit találtak, vagy kivitték az útra, felvitték a ház tetejére. Meg olyat is tettek, hogy a kútba is bedobták, amit találtak. Egy lányos háznál szétszerelték a szekér kocsit és a kútba bedobálták. Reggel a gazda kereste, sehol sem találta. Akkor jött rá, amikor vizet akart húzni a kútból és a vödör nem merült meg a sok szekéralkatrésztől. Volt ahol csöndben kieresztették a kocsit és lehúzták a Galga folyóba. Egy másik helyen pedig darabokban felhurcolák a ház tetejére és ott összerakták. Reggel, amikor felébredt a gazda, kétségbe esve látta, hogy a kocsiját felhúzta Luca a ház tetejére. Egész éjjel dolgoztak, hogy mennél több rendetlenséget elkövessenek. Másnap erről beszélt az egész falu, sőt egész esztendőben emlegették. Olyan volt a falu Luca reggelén, mint a méhkas. Hordta össze ki-ki a maga holmiját. Azt is megtették, hogy az ajtót kívülről bekötötték úgy, hogy az ablakon kellett kijönni és elvágni a .köteleket. Vagy farönköket hengerítettek a kiskapuba. De mindez a lányos házakkal történt meg általában. Esetleg, ha valakit meg akartak viccelni, vagy megbosszulni. Ilyenkor kitölthette a bosszúját mindenki a Luca neve alatt. 27Q