Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

szórakozást! De az öreg legények megleckéztették: „Öcsém a tandíjat fizetni szokták." Aki olyan félbölcsen meghúzódó volt, azt még jobban szekírozták. Kivitték a kürtő alá, belenézettek vele a kéménybe (1), „jó nézd meg öccse, erre ment öreganyád Kukutyinba! olvassál tízig, meglátod őt, seprőnyéllel fog fenyegetni, amér idejöttél" (2). Beveregették a fejüket az ajtóragasztóba (3), küszöböt nyergeitettek velük, hogy megszokjanak (4). Az első lányt meg kellett nekik csókolni (5). Hamus lukat kikotrani (6). Hetedik próba: énekelni kellett szólóban (7). Az előbbiek csoportosan mentek, ez egy külön program volt. Utána megvendégelték őket valami fonóházi csemegével, és ezután közös volt a mulatozás. Nagyon jól szórakoztak ezen, egész évben emlegették, hogy mellik hogy alakított. Volt olyan, aki élvezettel csinálta, bármit mondtak neki. Volt aki röstellte, de meg kellett tenni, ha legény akart lenni. Érdekes lehetett, az aki nem tudott dalolni, nem volt hangja és mégis mondania kellett néki. Olyan is volt, aki csak 20 éves korában ment a fonóba. Akkor már nem nyergelte a küszöböt. Az idős, vén legények élvezték a fiatalok nyaggatását. Még csak az első lányt megcsókolták hetykén, mert az volt a fonó büszkesége, az ült az első helyen. Annak a helyére nem ülhetett senki. Meg volt az utolsó hely is, de ez nem személynek szólt, hanem a 12 éveseknek, akik először kerültek be a fonóba. Bizony azokat is meg-megmorogták a nagylányok. Nem is lehetne úgy mondani, hogy a legidősebbek voltak a te- öreglányok kintélyes nagylányok, hanem a legszebb korosztálybeliek. Aki meghaladta a lánykort, 20—21 éven túl volt, s nem volt udvarlója, annak nem sok szava volt már, szerényen meghúzódott, majd önként ki is maradt a fonóból. Érthető is, a 12 éves lányok bekerültek, a 20 éven felüliek nem társalogtak szívesen velük. Leghatalmasabbak voltak a 16 (17—18) évesek. Már a 19 éveseknek is törött a szarvuk, ha nem volt udvarlójuk. Legveszedelmesebbek voltak a 16 évesek, azok nyargaltak a 12 éveseken is és a vénülőkön is. Őket rajongták körül a legények, ők voltak ezer hetesek, nem is bírt Velük senki. Amikor én a fonóba kerültem, első lány nem volt. Olyan volt, Csínytevések aki a legtöbbnek tartá magát. De már akkor kezdődött az önzés, mindenki maga akart érvényesülni, igyekezett nem észrevenni a másikat. Megjegyzést tettek az ilyen nagyravágyókról. Inkább összeesküdtek ellene, de több ne legyen senki! Az megvolt, hogy a bekerült új lányok a végére kerültek a padnak fonás alatt. Ez érthető volt, nem is mertünk volna előre ülni, féltünk a legényektől. Szoktatót nekünk is tartottak. Rászálltak az orsó verésre — ha úgy jött — a vén legények. Mi meg nem mertük kiváltani, sírva könyörögtük vissza. Volt amikor nagyon udvariasak voltak, teljesen beszüntették az orsóverést, még vigyáztak is ránk, hogy senki el ne üsse. Volt amikor összesodorták a gugyelánkat azéval aki legközelebb ült. Sorba felverték a gugyelánkat a guzsaly hegyére, nem győztük visszakötögetni. Alulról felütte, s nagyot kiáltott; sicc! — már fent is volt. Akadt olyan rendetlen legény, aki el is törte az orsót. Beleszórtak erőspaprikát titkon a gugyelába, hogy trüszkeljenek tőle a lányok. Odabújtak a lányok háta mögé, összekötték a coffjukat, ha felállt hirtelen valamelyik nem tudtak szétválni. Ha valakinek megtetszett 239