Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

Fordulj bolha, angyal módra, Csókot adjál az arcomra. Jön a következő és így körbe megy az egész fiatalság. Ezzel be is fejeződött a szórakozás estére. Tovább nem ütötték az orsóját senkinek, nyugodtan fontak a lányok. Ha elfogyott a kender, ismét játszottak, ha kedvük tartotta. Este 7 órakor már ott voltak a lányok jó nagy gugyelával a guzsalyon. Odahaza mindenkit úgy bocsátottak el, hogy „iparkodjál a fonnivalóval, ne csak hancúrozzatok, le legyen fonva a kóc". Lányok vitték a világítót sorban, ahogy fogyott az 1 liter petróleum vagy fél liter, ahogy el tudták osztani egymás között. A legények a tüzelő összeadásában segítettek a háziasszonynak. Télen erdőre jártak fát termelni, az egész falu fiatalja, öregje. Onnan hoztak jó nagy rönköt. Ök is felváltva. Össze is vágták, a mama csak fűtött. Föltett egy jó fazék szemes kukoricát délután, hogy mire este megérkeznek, meg legyen főve. Hosszú fövés után puhul meg a kukorica. Ezt is a lányok vitték. Sőt, még mákot is vittek rá, cukorral megszórták és úgy fogyasztották. Fonóházi Édesanyám úgy mesélte, hogy az ő idejükben még búboskemence csemegék volt, amit a pitarból fűtöttek. A kemencébe tették be a kukoricát, cserépfazékba, ott főtt meg, a házat is a kemence melegítette. Tökkel is megrakták a kemencét, vagy tökmaggal, meg pattogatni való kukoricával, amit éppen vinni tudtak. Ezek voltak a fonóházi csemegék. Voltak még aszalt gyümölcsök. Nyáron a sok hullott gyümölcsöt mind a kemencébe rakták. Kenyérsütés után mindennel megtömködték, ami télen fogyasztható volt. Sok volt az erdőség, amiben nagy vadóka fák, vagyis vadkörtefák voltak. Ezt is gyűjtötték télire. Minden családban több gyermek volt, ezért tárolták az aszalt gyümölcsöt. Vadkörtét három-négy zsákkal is szedtek, felterítették a padlásra, ott saját magától megaszalódott. Télen főve is fogyasztották. Zöldbabot is aszaltak a kemencében. Ősszel gombát is. A befőttet vidéken akkor még nem ismerték. Ordögölés Sok érdekességet meséltek a nagyszülők a búboskemencés fonóról. Mindig a padkán akart ülni minden lány, sőt a legények is, mert az jó meleg volt. A háziasszony felült a tetejébe, onnan látta mellik a legrendetlenebb a legények közül. Ha egy legény udvarolt, sőt talán már jegyben is jártak, ott, a fonóban csak közös volt a játék. Nem beszélgethettek kettesben, vagy szórakozhattak külön. Odabenn nem. Esetleg, ha kettesben akartak lenni, kikéredzkedtek a fonóházi aszszonytól egy pár percre a kémény alá. Az engedélyezte, sőt járt is ki ellenőrizni őket. Az ilyen ícrmájú szórakozást ördögölésnek nevezték. Például, ha kérdezte valaki hol a Marika és a Jóska? — az volt a válasz, odaki vannak, ördögölnek. A kémény alja, a cselesznek luk, ez volt a fonó réme. Ott szőttek minden rosszat a legények. Ha ki akartak valamellik legény társukkal bánni, oda rántották be és jól kiosztották. Ha a lányokat akarták kiviccelni, ott készültek fel. Ha gyerek beszökött a fonóba, ott kormolták ki. Hétpróbások A serdülő legénykéknek is ki kellett állni a hét próbát, ott voltak felavatva. Nem is volt könnyű dolguk nekik elkezdeni a társasági 238