Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

io. KENDERMUNKÁK, FONÓ Az őszi lakodalmak általában októberben voltak, esetleg kinyúlt november elejére. Azok a lányok, akik férjhez nem mentek, elkezdtek a fonóba járni. Megjött a dér, hidegre vált az idő. Szent Mihály napján kezdődött a fonó és oda járogattak. Az ablak alatt már hideg volt hancúrozni. Amíg azonban a fonóba került a kender sok munka volt vele éven át. A kender A kendert tavasszal, az árpák után vetették nedves talajba. Tyúktrágyával vetették a föld tetejére, elszórták a magot is, meg a trágyát is és belekaparták gereblyével. Ha arra ment valaki, úgy szólította meg a társát, — „Farral jöttél ki a tyúkólból, amikor trágyát szedtél? Ha nem, akkor sok bresnyenkád lesz a kenderbe." A bresnyenka apró szál, amelynek nincs kender szála. Ez a virágos kender rovására nő, pedig az a legjobb. A virágos kender jó vékony szálú, fehérebb is, mint a magvas. Szálasabb, nincs annyi kóc belőle. Elvirágzik aratásra. Júliusban, ki is nyövik. Űgy kell kiszaggatni a magvas kender közül. Elválik tőle, mert a magvas méregzöld és erősen bojtos. A virágos sárga színű. Könnyű elkülöníteni őket. Marokba szedjük, illetve tépjük. Jó nagy marok egy kéve, melyet apró aljnyövettel átkötünk és kidobunk a szélére. Ha végeztünk, összeszedjük, kocsira rakjuk és visszük is a folyóba áztatni. Aztatás Két karót beütnek a folyóba, jó erősét. A kender marokkévéket — 7—8 csomót — egybekötik szalmakötéllel, úgy rakják a vízbe, és a karóhoz erősítik. Általában 6—8 karót vernek melléjük. Ez azért kell, mert áradás esetén elsodorná a víz őket. Utána a folyó oldaláról hantokat, jó gyöpeset vágnak, amit ráraknak a kender két szélére. Ez benyomja a vízbe. így ázik egy hétig. Egy hét után kiveszik a vízből. Beleálltunk a folyóba és lehúztuk a sarat róla. Felszaggattuk a szalmakötelet. Minden egyes csomót jól kimostunk. Azt a zöld réteget, ami rátapadt, ledörgöltük róla. Addig csapdostuk a vízbe, míg meg 218