Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

nem fehéredett. A partra vetettük a kévét, ha kész volt. Ha végez­tünk az egésszel, kiszedtük a karókat is, kocsira raktuk, hazavittük. Ugyanígy jártak el a magvas kenderrel is, csak ezt szeptemberben vagy augusztus utolján nyőtték ki a földből. Itt már minden szálat egyenként szaggattak. Csomónként a földre rakták egymás mellé, utoljára felkötték. Ha szép nagy volt a kender, a jövő-menők így szó­lították a gazdáját: — „Nagyot ugrottál a farsangon, látszik a ken­deredről, nagyra nőtt!" — A magvas kendert összerakták száradni egypár napra, hogy a magot jól ki tudják csépelni belőle. Igen sze­rették a kenderboglyát a verebek. Csapatostul röpködtek felettük. Ha megszáradt a kender, hazavitték kocsin. Odahaza kicsépelték Kendercséplés a magot belőle. Levették a kocsisaroglyát, ahhoz csapdosták a kender bobolykás kévéjét, hogy kihulljon belőle a mag. Utána eltették a ma­got, Volt aki kirostálta, vagy szelelte, volt aki úgy tartotta, hogy nem szabad a polyvától kirostálni. Benne kell hagyni, polyvástól kell elvetni tavasszal, akkor sok lesz a virágos kender jövőre. A magvas kender áztatása azonos a virágos kenderével, csak az a különbség, hogy ilyenkor, ősz elején már hideg volt a vízben állni. A virágos kendert júliusban áztatják, a magvast szeptemberben. Volt olyan gazda, hogy a padlásra felrakta ősszel, és a következő nyáron áztatta együtt a virágos kenderrel. Ez az ésszerűség. így megóvta az egész­ségét. Bizony sokan megfáztak őszkor és komoly bajok is származtak belőle. Áztatás után egy éjjel rakáson hagyták, úgy vizesen, hogy a Törés, tilolás pozderja korhadjon a dunszttól, így könnyebben törik. Másnap szét­rakták száradni, jól szétszedve egymástól a szálakat. Mikor megszá­radt, összeszedték és a fészerben egyrakáson tárolták. Amikor jó tü­zesen sütött a nap, újból kirakták törni és tilolni. A törés sukkal tör­tént. Nálunk suknak hívták, amivel törték a kendert, U alakú törő­vályú volt készítve e célra. Rönkfából faragott négylábú vályúsze­rűség. A két vége szabad volt, ahol kihullott a pozderja belőle. Erre a vályúra rátették a kenderkéve csomót, amelyet a háziasszony egyik 219

Next

/
Oldalképek
Tartalom