Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

pott. Két pár cipőt is köznapra, szandált és mamuszt. Tele volt a ládácskája. Zsebkendőt is kapott, húszat- Nem voltak hímzettek, csak a jegykendői. A többiek horgolt szélűek voltak: hás, kás ablakos, bogaras, tarajos, hereleveles, haluskás és fodros. A törülközők mintái is csak ilyen egyszerűek voltak. Rokonok is ezek a kézimunkák egymással, mert amit lehorgol az ember, azt le is szőheti, és keresztszemmel ki is varrhatja. A törülközőik forgatásosak voltak leginkább. Az abrosz általában városzlopos, csillagos vagy rózsás mintájú, A törülközőbe csak egy csík mintát használtak, az alsó végén pedig rojtot köttek. Szövésminták: haluskás, hás, kás, kutyás, babás, csillagos, betétes, bogaras, csíkos, alakos. Szép fehérre voltak fehérítve. Igen szépek voltak még a tiszta fonalasak is. Ezeket édesanyám elbeszélése után írtam és a barátnőim öregjeitőr is így hallottam. Mesélik, hogy valamikor abban az időben a község tót szárma- Szlovákok zású plébánosa (Trencsénből került ide hozzánk), hogy benépesedjen a faluban a falu, hozott be szlovákokat Trencsénből. Azok színes hímzést viseltek ruhájukon. A régi falubeliek haragudtak a telepesekre és elhatározták maguk között, hogy sehová nem raknak színes hímzést, csak fehéret; 1900 előtt csak kevés mintával díszítették ruháikat. Később már több hímzést használtak. 1920-tól egész 1938—40-ig éltek a leggazdagabb formákkal, amit máig megmentettünk. 30—40 telepes családot hoztak be. Itt élhettek háromszor annyian. A vége az lett, hogy ők, a telepesek formálódtak a mi viseletünkhöz. Azért tudom ezt, mert az édesanyám anyjáé is már ilyen volt. Anyám édesanyja, az én nagymamám 1858-ban született, de az édesanyja az én dédnagyanyám, aki 1834-ben született, volt az én anyám nevelője, mert az édesanyját gyermekkorában megrúgta a ló, s emiatt gyámolításra szorult. így én igen régi időre vissza tudok nyúlni a múltba és leírhatom a valóságot. A hímzés sokat változott. 1860-ban kezdték a kerekcaklit, fűrész- Hímzéseink caklit egy lukkal, pontkoszorúkkal, majd levéldíszekkel, a levélko- változása szorút pontokkal. Madarakat formáltak a levélből. Luk nélkül hímeztek 1860 előtt. Csak az apró cakk dominált keskeny mintákkal. 1870— 80-ban megkezdték az apró lukhímzést vásárlás útján is, és készítés alapján is. A pontok formálása nyomán lukazták. Később mindig többet-többet raktak a kelmékre, de csak tiszta fehérrel. Ezt egész 1960-ig a legtekintélyesebb formában viselték. A színes hímzést én hoztam divatba. Lánykoromban elkezdtem a színes zsebkendőket rajzolni, hímezni. Egy kislány mellényét is színesre írtam. Nem nagy tetszést aratott. Az időseknél most is az a vélemény él, hogy a színes díszítés tótos. 217