Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

tették így, hogy szépen álljon a fonás, amit brekocsnak hívtak. Bálba, vagy utcára sétálni egy hetven centis szalagbokrot tűztek a lófarok tetejére. Végére pedig egy fél méteres keskeny szalagbokrot tűztek. Gyöngyöt tettek a nyakba, amit galárisnak hívtak. Ez mind megvolt a menyasszonynak is. Csak a brekocs nem a fejtetőnél volt megkötve, hanem a nyakban. A menyecskék fésülésénél ugyanez a módszer, csak a hajat kontyba csavarták. Kétoldalt alulról és felülről haj tűt szúrtak, és még egy 10 centi széles, 2 méter hosszú ruhadarabot rácsavartak, hogy nagyobb legyen. Ügyes kontyformát készítve ráhelyezték a díszes fejkötőt, amit mi féketőnek mondunk. Ezzel lett a lány feje „bekötve". A fékető drága selyem anyagból volt készítve. Üzletben vásárolták, sapkaszerű szabással, 4 méter keskeny szalag volt a szélére lerakva, rozmaringághoz hasonlóan, mellé aranycsipkét helyeztek. Széles, piros-dabas szalagot kötöttek rá, ami három ágban lógott a hátukra. Ezt aranycsipkének hívták. Az én időmben, amikor én voltam menyecske, csak a lila selyem fékető volt a tekintélyes. Mikor elkészült az újmenyecske, hozta a vőfény nagy lelkesedés- Üj menyecske sel a násznép közé- Szintén verssel mutatta be, és az első táncot ő táncolta vele. Jött az ifjú férj, ő is fordult kettőt-hármat, azután osztották a kontykalácsot a vendégeknek édespálinkával. Utána elmentek a szülői házhoz is, bemutatni az új asszonyt. A násznép mula207