Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

tott tovább, míg kedve tartotta. A hangulattól függött, hogy meddig maradtak ott. Volt ahonnan szétmentek a kontyolás után, volt ahol reggelig, vagy másnap délig is tartották a lagzit. A házigazdán is mú­lott a vendégek maradása. Ha az szívesen látta őket, akkor a mámoros vendég könnyen ráállt. — „Könnyű Katát táncba hívni, ha az is akar." — Énekelték: — „Nem, nem, nem, nem megyünk mi innen el, még a gazda furkós bottal ki nem ver. Ha nem tetszik a gazdának hogy mi itten mulatunk, vigye el a házát innen, de mi azért mara­dunk." Régen hévészt is tartottak a lakodalom utáni vasárnap. Az új atyafiság, közeli rokonokkal jött össze beszélgetni, iszogatni, ismer­kedni. Ezt a rokonság ébren tartására kellett tenni. Az ételek ugyan­azok voltak, amik a kendőlakáson. 9. FÉRFIVISELET, NŐI VISELET, STAFÉRUNG Guba Régen a férfiak igen egyszerűen jártak nagyapám elmondása sze­rint. Guba adta a tekintélyt. Ha az volt, megoldódott minden, -Legé­nyek, öregek egyaránt viselték. A legények abban jártak a lányok­hoz, még nyáron is. Ha valakit kiszemelt magának, vagy így határoz­tak a szülei: — „Estére mennyé e hozzá." — vette a gubát és odafe­küdt vele a lányos kapuba. A kislány, akit várt, ott volt a többi kö­zött. Játszottak, énekeltek, táncoltak este 10 óráig. Utána ballagtak hazafelé. Ezzel az énekkel mentek mindig szét, még mi is: Hazafelé lányok, haza már, Mert a piros hajnal hasad már, Mert a piros hajnal jaj de aranyos, Este csókolj rózsám, de ne most. Amikor odaért a lányka a kapujához, látta kétségbe esve, hogy va­laki ott van. Vagy rosszul is fejezem ki magam: ha tudatában van annak, hogy egy legény kezdi az udvarlást, akkor az a kétségbeesés, ha nem fekszik ott senki, az sem öröm. „A gubába csavarta be a legény a szerelmét" — mondták. Ha a guba beszélni tudna, De sok kislányt elárulna. Bőrnadrág Régen bőrnadrágot is viseltek a legények. Minden része bőrből volt, amit házilag készítettek báránybőrből, vagy vadállatok bőré­ből. Édesapám minden disznótornál megemlítette, amikor a zsíros asz­talt vagy húsvágó széket mosogatták előtte. Az ő szülei nem hagyták ezeket a tárgyakat addig lemosni, míg a bőrnadrágot hozzá nem dör­gölték. Ezzel puhították. Télen abba jártak fuvarozni, erdőre. Vasár­nap a templomba is. Rávették a gubát, nem látta senki. Melegnek na­gyon meleg volt. Vászonruhák Vászoninget viseltek. Azt sem gombbal, hanem megkötték nyakba. Nyáron vászongatyát hordtak. Négy-öt szelet tettek egyik szá­208

Next

/
Oldalképek
Tartalom