Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

Vőf ény vers : Engedelmet kérek alázatossággal, Hogy be mertem lépni ily nagy bátorsággal, Jövetelem okát elmondom én bőven, Egy nagy ünnepély van nálunk készülőben, Általam szólítja meg magukat Kuruc István, Az ő kedves lányának öröme napjára, Tisztességes früstök, ebéd, s vacsorára, Pár pohár bor elfogyasztására, Kedden a szent kereszt templomába, A szent hit felvételére szíveskedjenek megjelenni, Dicsértessék a Jézus Krisztus. Utána megkínálja a háziakat a kulacsból, majd érdeklődnek, hogy sok ház van e még hátra? Hány házat hívnak meg? Kisebb lakodalomhoz 15—20 ház, nagyobbra 30—40 ház a szokásos. Készülődés Vasárnap megsütötték a kalácsokat. Az örömanya is, hogy tuda lagzihoz jon kóstolót adni, ha viszik a tyúkokat össze. Régen ez volt az ajándék. Közelebbi rokonok sütöttek kalácsot, Négy-öt kereket, fonottat. Egy komatállal rétest, másik tállal pampuskát, amit ma fánknak hívunk. Változata még a herőce, amit forgácsfánknak neveznek. Kelt rétest, kuglófot. Kőttes tészták is voltak. Többfajta is. Ha volt a faluban ügyesebb asszony, aki városi módon tudott süteményt sütni, azt esetleg megkérték, hogy készítsen részükre egy tállal. De az ilyesmi csemegeként nem került a vendégek elébe, hanem a háziak eltették saját részükre. Lakodalom után elfogyasztották. Ha kevés vendég volt, akkor a két fél vágott közösen egy tehenet, azzal rendelkeztek, meg a tyúkokkal és még bárányt vágtak. Ahány ház, annyi tyúk, mert azt minden meghívott elvitte. Hétfőn vágtád őket, pucolták a segítő asszonyok. A koszorúslányok — akiket regen nyoszolyólányoknak neveztek —, készítették az aranyalmákat,, amit kézbe tartva vittek az esküvői meneten a menyasszony 186