Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

Ez a kislány átugrotta a lángját, Tűzre dobta az ellenség bosszúját, Még az idén koszorút tesz fejére, A rózsája viszi oltár elibe. 7. HATÁR, SZÉNACSINÁLÁS, ARATÁS, CSÉPLÉS Forgók Nagyon szép volt a határunkon a vetés elosztási rendje. Dűlő szerint voltak a különböző vetések. Határunkban több dűlő volt. Például : Zsidó hegyi dűlő Kertek fölötti dűlő Topolyosi dűlő Szíháti dűlő Malomhelyi dűlő Szoma alji dűlő Töviskezi dűlő Homokszeri dűlő Hamvastelki dűlő Homok parti dűlő Dió völgyi dűlő Páhegyi dűlő Völgyi réti dűlő A másik felén: Tóli dűlő Ravaszlyuki dűlő Kéri dűlő Kavicsos dűlő Vadkert oldal dűlő Ezek a belső teleki dűlők. A külső telkeket a belsőktől a Zsellérerdő választotta el, amely mellett egy partos, meredek út vezetett. Ezt Kis- és Nagy csapásnak nevezik. Ez volt az összes között a legnevezetesebb út. Ezen közlekedtek nyájakkal a pásztorok is. Széles út volt, amelyen terjedelmesen haladhatott az erdő felé a kanász és a tehenész. Előbb a kanász indult ki a faluból. Ahogy haladtunk a tavaszból a meleg nyárba, úgy haladt a kanász is a kihajtassál kora hajnali órák felé. Például aratás után tarlóra hajtott, bizony volt hajnali három óra, amikor elindult a falu végéről. Azért, mert a melegben nem legel a sertés. Hűvösön boldogan kalászolt. Amit szétszórtak kalászt, szemet, ezek összeszedegették. Bizony sok gazdának itt „vakarodott ki a koszból" a malackája. Ha 3 órakor indult, fél ötre, ötre kint volt a tarlón, 9 óráig ettek a disznók. Azután már nagyon meleg volt, eltátották a szájukat és nyugtalanul dörmögtek. Volt egy delelő a részükre a szőlők alatt. Egy forrásocska csörgedezett az uraság hatáKanász 158