Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

rából, a Hosszúbereki dűlőből. Majd a falusiak határában is járult hozzá, a Kiskút gödörből egy kisvíz, csekély formában. Több ilyen forrás szemecske volt, ami a végén összefolydogált egy tavacskát, ahol fürdetett a kanász. Körülkerítek sövénnyel a tavat, oda behajtott, így ő is nyugodtan pihente a korai felkelés fáradalmait. Készített a pásztor saját részére egy földgunyhót, ahol vihar esetén tartózkodott, ha éppen ott érte a zivatar. Kerítve volt a csorda is, nem futhatott szét a vihar csattogásától. A tehenész részére is volt egy gémeskút ásva, ahová délbe behaj- Pásztor tott a Zsellérerdőből itatni. Itt volt a déli pihenő. A pásztorok ott is ebédeltek, családtagjaik odavitték a frissen főtt ebédet. Nyáron szép volt ez; visszagondolva pláne. Mindenkit érdekelt, mert ott volt a jószága, így sajátjának tekinté. Egyek voltunk a faluban, mégis külön utakon jártunk terveinkkel. Az ügyes gazdának szebb volt a vetése, az állata, kezeltebb a földje. Mindenütt mindenki a saját nevét magasztalta vagy gyalázta a dolgaival. Tehát függetlenek voltunk, de összefüggöttünk. Zsellérerdő és a Zsellér szoma, azt azért hívták így, mert oda csak a zselléreknek járhattak a sertései és tehenei legelni. De ezt én csak hallottam a nagyszülőktől. Régen külön volt zsellérpásztor is, de annak nem volt szabad a gazdák területére hajtani, sem a gazdáknak a zsellérekére. A zsellérek a falu szegényebbjei voltak. A gazdák kanásza régen a Nagy völgybe járt, illetve nem is járt, Kinnháló jószág hanem egyszer kihajtott és ott is maradt egész nyáron. Ott készítettek részükre gulyaállást, ahová éjszakára behajtottak. Csőszház és pásztorgunyhó is volt, ott lakott mindkettő egész nyáron, haza sem jöttek. Szent György napján kihajtott és Szent Mihály napjára visszajött a pásztor. A szaporulat is ott volt. Jóba kellett a kanásszal lenni, hogy megfelelően járjon el az állatokkal, igazságosan számoljon be a szaporulatról. Meg volt szabva a pásztornak a komenció, a bér darabonként. Még a kenyér is. Én is emlékszem, gyermekkoromban mindig hozta este hazafelé a friss, nagy, kerek kenyeret a hóna alatt a pásztor. Ö saját maga osztotta be a sorrendet. Előre bejelentette, hogy mikorra kéri a kenyerét. A háziasszony pedig otthon megsütötte a részére járó nagy, kerek kenyeret. A Nagy völgybe pedig kihordták neki. Ott is voltak földek, amit műveltek az emberek. Mikor ott dolgoztak, egy alkalommal kivitték neki a kenyeret, szalonnát, borocskát. Kellett neki kedveskedni is, mert az állataik helyzete függött tőle. Ezek a dűlők, amelyről most írok ez a külterület, a Zsellér szoma : Gyertyányos Szőlő hegyek Erdei dűlő Szikora tető С ser völgy Kis irtvány Nagy völgy 159