Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

dezték. Felszeletelték különböző formákra, ez a változatos ételt jelen­tette, és a különböző minőséget. Ezt fogyaszttottuk a lakodalom alatt. Menyasszony nem akart lenni senki, mert odahaza meg volt tiltva. Egypárszor voltam figurai menyasszony én is, kislányka ko­romban. Azért, mert a nagyobbak így közéjük fogadtak, sőt tiszte­letben is tartottak. Feldíszítettek koszorúval, szalagokkal, ami külön jó érzés volt. Amikor már én szerveztem a lakodalmast, akkor igen szerettem én is a kisebbet rávenni, és öltöztetni. Beosztása mindenkinek a nagy lakodalom mintájára történt. Választottunk magunk közül házigaz­dát, násznagyot, gazdasszonyt, vőfényt, nyoszolyólányokat, akik az arany almát vitték a menyasszony után. Az arany alma az igazi lako­dalomban egy szép szál rozmaring volt piros almába szúrva és arany­por volt rárakva a levelére. Ez az aranypor kis levélpapírkák közé volt helyezve. Ezt az üzletben a menyasszony megvásárolta és a nyo­szolyólányok elkészítették a lakodalom előtt való nap. Kis kockákra vágták őket, a rozmaringlevelet megkenték tojásfehérjével és papír segítségével rátették a rozmaring levelére, az aranypor kockára vá­gott levélkéit. Az ablakba helyezték. Az esküvőre menve kétoldalt álltak, illetve haladtak a menyasszony mellett a nyoszolyólányok és az aranyalmát tartották a kezükben, amit az oltárra helyeztek és ott hagytak a templomban. Mi ehelyett sövényből törtünk szép hosszú licium gallyat, krumpliba szúrtuk és ezzel kísértük a menyasszonyt a menetben. Szérűskertben, fészerben vagy a pelyvásban rendeztük meg a lakodalmat. Utcán volt a felvonulás az esküvőre. Az szintén olyan helyen volt, ami csöndes, elzárt, nem forgalmas. Ott nyugodtan le­hetett templomosat szertartással játszani. Az igazság az volt, hogy nem szerettük, ha a felnőttek körülvet­tek és néztek. Jobban kibontakozott a gyermeki tevékenység, ha ön­állóak voltunk. így teltek a napok a falusi gyermekek felett. Mindenben utánoz­ták a felnőtteket, megfigyelték erősen az ő cselekedeteiket. Tavasz­szal és nyáron csöndes volt a falu nappal, mert az emberek reggel szétmentek a határba. A gyerekek libákhoz, vagy ki merre, csak az olyan koncsorgó — két falu farkának hívták az ilyet —, az tiblábozott az utcán. Estefelé már benépesedett az utca a sok gyermektől. Később pedig a felnőtt fiataloktól is. így teltek a hét napjai, melyből a legszebb volt a szombat este. Az nagyon barátságos volt. Gyermekségemtől kezdve nagy figyelem­mel kísértem és igen tetszett nekem gyermekkori élményeim miatt. Nagyon érdekelt az idősebbek szombati tevékenysége. Olyan játékos­nak tűnt az egész. Magának kellett az embernek szépet és érdekeset teremteni. Elképzeltem, ha majd én fogom ezt tenni, milyen boldog leszek, én még szebbé fogom formálni. De éltünk is a jogainkkal. Pajtásaim Nagyon jó társaság volt az én korosztályom. Pajtásaimmal meg­értettük egymást mindenben, az iskola padjaitól a férjhezmenetelig. Télen, nyáron mindig egy helyre jártunk, egy ablak alá. 148

Next

/
Oldalképek
Tartalom