Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

dezték. Felszeletelték különböző formákra, ez a változatos ételt jelentette, és a különböző minőséget. Ezt fogyaszttottuk a lakodalom alatt. Menyasszony nem akart lenni senki, mert odahaza meg volt tiltva. Egypárszor voltam figurai menyasszony én is, kislányka koromban. Azért, mert a nagyobbak így közéjük fogadtak, sőt tiszteletben is tartottak. Feldíszítettek koszorúval, szalagokkal, ami külön jó érzés volt. Amikor már én szerveztem a lakodalmast, akkor igen szerettem én is a kisebbet rávenni, és öltöztetni. Beosztása mindenkinek a nagy lakodalom mintájára történt. Választottunk magunk közül házigazdát, násznagyot, gazdasszonyt, vőfényt, nyoszolyólányokat, akik az arany almát vitték a menyasszony után. Az arany alma az igazi lakodalomban egy szép szál rozmaring volt piros almába szúrva és aranypor volt rárakva a levelére. Ez az aranypor kis levélpapírkák közé volt helyezve. Ezt az üzletben a menyasszony megvásárolta és a nyoszolyólányok elkészítették a lakodalom előtt való nap. Kis kockákra vágták őket, a rozmaringlevelet megkenték tojásfehérjével és papír segítségével rátették a rozmaring levelére, az aranypor kockára vágott levélkéit. Az ablakba helyezték. Az esküvőre menve kétoldalt álltak, illetve haladtak a menyasszony mellett a nyoszolyólányok és az aranyalmát tartották a kezükben, amit az oltárra helyeztek és ott hagytak a templomban. Mi ehelyett sövényből törtünk szép hosszú licium gallyat, krumpliba szúrtuk és ezzel kísértük a menyasszonyt a menetben. Szérűskertben, fészerben vagy a pelyvásban rendeztük meg a lakodalmat. Utcán volt a felvonulás az esküvőre. Az szintén olyan helyen volt, ami csöndes, elzárt, nem forgalmas. Ott nyugodtan lehetett templomosat szertartással játszani. Az igazság az volt, hogy nem szerettük, ha a felnőttek körülvettek és néztek. Jobban kibontakozott a gyermeki tevékenység, ha önállóak voltunk. így teltek a napok a falusi gyermekek felett. Mindenben utánozták a felnőtteket, megfigyelték erősen az ő cselekedeteiket. Tavaszszal és nyáron csöndes volt a falu nappal, mert az emberek reggel szétmentek a határba. A gyerekek libákhoz, vagy ki merre, csak az olyan koncsorgó — két falu farkának hívták az ilyet —, az tiblábozott az utcán. Estefelé már benépesedett az utca a sok gyermektől. Később pedig a felnőtt fiataloktól is. így teltek a hét napjai, melyből a legszebb volt a szombat este. Az nagyon barátságos volt. Gyermekségemtől kezdve nagy figyelemmel kísértem és igen tetszett nekem gyermekkori élményeim miatt. Nagyon érdekelt az idősebbek szombati tevékenysége. Olyan játékosnak tűnt az egész. Magának kellett az embernek szépet és érdekeset teremteni. Elképzeltem, ha majd én fogom ezt tenni, milyen boldog leszek, én még szebbé fogom formálni. De éltünk is a jogainkkal. Pajtásaim Nagyon jó társaság volt az én korosztályom. Pajtásaimmal megértettük egymást mindenben, az iskola padjaitól a férjhezmenetelig. Télen, nyáron mindig egy helyre jártunk, egy ablak alá. 148