Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

Pajtásaim : Férjeik: Fekete Annus Máté József Kovács Rózsi Major István Kovács Manci Vankó János Vircsák Manci Fekete Imre Vircsák Manci Garai János Vircsák Erzsébet Pesti István Kovács Jula Csúzi József Vankó Maris Holló József Kis Julis Martonovits János Dudás Juló Vankó Imre Együtt kendermorzsáztunk, kacsóztunk, labdáztunk, táncoltunk, libákhoz jártunk. Fonóban, bálban eggyek voltunk. Ezek közül már egy házaspár hiányzik, ők elhaltak. A szombat estéket átdaloltuk szépen felöltözve, mindenkinél boldogabbak voltunk. 5. PÜNKÖSD, MÁJFAÁLLÍTÁS Napok napok után szálltak, elérkezett a pünkösd napja. Ez is Májfa nagyon szép ünnep volt. Apám mesélte, hogy a gavalléria régen itt mutatkozott be. Gavallérok mentek a májfáért az erdőbe. Nálunk nem májusfa van, hanem pünkösdi májfa. Pünkösd szombat reggelén csöngős lovakkal röpültek a legények az erdőbe. Régen a dudást is elvitték magukkal. Feltettek egy kishordó bort a szekérre, a lányok felsallangozták a lovakat, még zsebkendőt is kötöttek rájuk, ami a legénybíróké maradt. Már húsvéttól jegyezgették, jelölgették a legények egymás közt, hogy ki kinek rendeli a májfát, mennyit fognak érte fizetni. Be is fizették a legények a legénybíróknak, ők pedig a koronái erdőn kértek engedélyt a cserfa vágására. Hoztak még a bírónak, jegyzőnek, a templomnak is. Délután meg is érkeztek, felverte a nótájuk az egész falut. Mindenki velük érzett, boldogok voltak a lányok, hogy kapni fogják a szép máj fát, ami a háztetőn túl fog emelkedni. Lesz mit beszélni az asszonyoknak! •— kinek ki állította. Voltak szülők, akik veszekedtek, ha nem megfelelő helyre vitette a fiuk a máj fát. Volt olyan mama is, akinek a vőnek való nem tetszett, aki kedveskedett a fával. Amikor besötétedett, akkor hordták szét. Erős ütlegelés verte fel a falu esti csöndjét, ahogy verték a földbe a vasat, hogy felállíthassák a fát. Több helyen borral fogadták őket. Bizony, amelyik kislánynak nem állított senki, el is volt az keseredve! Az már nem tapsolt a májfás hangulatnak. Ilyen is volt ám! Hallottátok-e már hírét, Kovács Feri legénységét, Fűrészelve vágja a máj fát, Hogy ne hallják kopogását. 149