Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

Együtt kiáltják : Réztepsiben sül a rántás, A vőlegény jaj de csámpás, ijjújújújújú ... Páros tánc következett csárdással (ének közben) : Galgamácsán sétál a bíró lánya, Sárga delinkendő van a nyakába, Látod-e babám, milyen a delin kendő, Hazamegyek, te leszel a szeretőm. Galgamácsán kidobolta a bíró, Rózsafával tüzel a szolgabíró, Én is fogok rózsafával tüzelni, Fog még engem, ki elhagyott szeretni. Együtt kiáltják: Arany alma gurulóba, Most vagyunk az indulóba ! Verset mond a vőlegény az esküvőre indulás előtt. (Ezt is én írtam): Nagy nap van minálunk, dicső lakodalom, nagyapám ilyenkor berúgott ám nagyon. Őszült fején félrevágta a pÖrge kalapot, Fehér gatyájában jó meghúzta a madzagot. Sarkantyúját büszkén, nótára pöngette, amikor a nagymamát a táncba pörgette. Elfeledé minden búját, bánatát, amikor a cigány elhúzta a nótáját. E hagyományos, jókedvre serkenté szívünket, ne rontsa soha bú a mi jó kedvünket. Mások : Ijjújújújújújú Arany bárány, arany kos, Esküvőre megyünk most. Énekeltük menet közben: Száll a daru, száll a daru magasan a levegőbe, A menyasszony, a vőlegény most megy az esküvőre, A menyasszony két orcája, két halavány rózsa, Illik rája, de rajta van már sej, a vőlegény csókja. Ez a kislány, piros barna kislány megunta már a lányságát, Homlokára, bánatára felteszi a koszorúját, Vőlegénye két karjában megy az esküvőre, Megfogadja, meg nem csalja, ő lesz a kis felesége. 10 Studia Comitatensia 4. 145