Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

Az ének befejezéséig körben járnak a színen, míg egy kislány felkiált: — „Na, itt van a templom, esküdjetek meg." Együtt: „De nincs papunk! Majd én vállalom a papságot — szól egy másik fiú. Ügy összeadom őket, hogy még a nyári zivatar sem veri szét." Egy szoknyát akaszt a nyakába a fiúcska, az érdekesség kedvéért, mint a pap a reverendát. — „Térdeljetek elibém!" — áldásra emeli a kezét, elétérdel a két pici ember. így kezdődik az eskü : Pap Pisti Pap Pisti Pap Pisti Pap Pap Pap Pistike, szereted Erzsikét? Szeretem hát. Nem vered meg őt? Ha jó lesz, akkor nem. Adsz neki sóra pénzt? Adok hát. Erzsike, szereted Pistikét? Erzsi: Szeretem hát. Főzöl neki jó ebédet? Erzsi: Főzök hát. Teszel a levesibe egy kanál sót? Erzsi : Teszek biz én, még hattal is. Pap: Akkor én megáldalak benneteket, Legyetek boldogok, ijjújújújújú . .. Együtt: Jaj de örül most a pap, Egy párbérrel többet kap, ijjújújújújú . .., Sárgarépa, petrezselyem, A menyasszony végig selyem, ijjújújújú . . . Visszaindulnak a lakodalmas házhoz, de ismét kört alkotnak a színen és énekelnek: Zörög a kocsi, Pattog a Jancsi, Talán értem jönnek, Jaj édesanyám, szerelmes dajkám, De hamar elvisznek. Jaj a menyecske, Jaj, van keserve, Ha az ura verje, Jaj édesanyám, Mért szültél dajkám, Erre a világra. Együtt: Hazaértünk vacsorára, Apró piros pogácsára, ijjújújújújú ... 146