Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Néprajz - Novák László: A szőlő Albertirsa és Pilis hagyományos telekrendszerében és üzemszervezetében

NOVAK LÁSZLÓ (Arany János Múzeum, Nagykőrös) : A SZÖLÖ ALBERTIRSA ÉS PILIS HAGYOMÁNYOS TELEKRENDSZERÉBEN ÉS ÜZEMSZERVEZETÉBEN Kutatási feladatok A hagyományos paraszti gazdálkodásban igen fontos, és egyben sajátos helyet foglal el a szőlőművelés és borászat, a szőlőgazdálkodás. A szőlő maga nem létfontosságú termeivény, azonban fontos gyümölcs, s még ennél is lényegesebb az abból előállított termék, a bor. Mint gyümölcs és mint „élvezeti cikk" a kereslet tárgya, a paraszti és nem paraszti gazdaság haszonforrását képezi. E tanulmány alapvető célkitűzése nem csupán a szőlő-bor jelentőségének, a paraszti gazdaságban betöltött szerepének vázolása, értékelése, hanem inkább magának a szőlőnek, mint földterületnek vizsgálata. Levéltári forrásadatok alapján három község, Alberti-Irsa

1 és Pilis szőlőterületeit vizsgálom, elsősorban a jobbágy-telekszervezethez való viszonyát, üzemszervezeti és munkaszervezeti vonatkozásban pedig a települések gazdasági funkciói tekintetében történt megosztódását. A levéltári forrásanyag lehetővé teszi, hogy ilyen szempontú kutatásunkat a XVIII. századi úrbérrendezésig és a XIX. sz. közepéig, az úrbéri megváltásig megvalósítsuk, valamint ezt követően — recens néprajzi adatok tekintetbevételével — a paraszti és egyéb szőlőgazdaságok alakulását (munka- és üzemszervezet vonatkozásában) figyelemmel kísérjük 1960-ig, az újabb gazdasági-társadalmi változásig, a termelőszövetkezetek megalakulásáig. Tanulmányunk központi problémája a szőlő paraszti telekrendszerben, üzemszervezetben elfoglalt helyének, sajátosságainak elemzése. A szőlőnek, mint munkahelynek és üzemhelynek, részleges gazdasági központnak kutatása a telekrendszeri problémákon túl lehetőséget nyújt számunkra, hogy megismerjük az Alföld homokvidékének általunk kiválasztott, szűkebb területén történő hagyományos szőlőművelést és borászatot, s ismereteket szerezhessünk, adalékot szolgáltassunk az itt található szőlőbeli építményekről. Tanulmányunk szükségességét indokolja az a tény is, hogy kevésbé ismerjük az alföldi homokterületek szőlőkultúráját. Mindeddig a Duna—Tisza közének hagyományos paraszti szőlőművelését, szőlőgazdálkodását csupán néhány kutató ismertette dolgozatában. Nagy jelentőségű e tekintetben BENDE László és SZABÓ Kálmán, a híres homoki város, Kecskemét szőlőkultúráját tárgyaló tanulmánya.

2 BÖRCSÖK Vince és ÉGETŐ Melinda kisebb közleményei, tanulmányai ismertetik a szőlő telepítését, művelését Szeged környékéről és Soltvidékről, ill. a Dunamellékről.

3 A Nagyalföld más tájairól viszonylag bővebb ismeretekkel csupán a szőlőbeli építményekről rendelkezünk. BALOGH István, DÁM László, KURUCZ Albert, VARGA Gyula, ZOLTAI Lajos munkáiból kibontakozik előttünk Debrecen és környékének, a bihari részek, valamint az Érmellék sajátos szőlőbeli építkezése, szőlőművelése, szőlőkultúra ja/' Mindezen adatok nagyon fontosak az 231