Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Régészet - Tettamanti Sarolta: Temetkezési szokások a X–XI. sz.-ban a Kárpát-medencében

forma, Szered (17): 14., 18., 53., Bodrogszerdahely (178): 1., Perse (150): 100. sír. E területeken kívül Halimba (57): 878, 909, 916. sírok, valamint Szabadkígyós (354). Ez a sirforma a honfoglalás korától a XI. sz. második feléig fordul elő, egyszerű köznépi és templom körüli temetőből nem ismerem. Trapéz alakú gödrök: Zsitvabesenyőn (21, az 1949—50. évi ásatás) és Zalaváron (126) általános forma, a többi lelőhelyen csak 1—1 sírban találjuk meg: Bánkeszi (1), Bátorkeszi (2), Rovinka (16), Szered (17), Bodrogszerdahely (178), Csatalja (223), Szabadkígyós (353), Szarvas (355), Halimba (57). A legutóbbi lelőhelyen a 879. X. sz. első felei sír egy csoportban található az említett ovális formákkal s néhány lefelé keskenyedő gödrű sírral (860, 862, 871). A X. sz. második—

XI. sz. első feléből származó trapéz alakú sírok (601, 666—67, 708, 771) szintén egymás közelében tűnnek fel.

25 Bizonyos, más szokásanyagot magával hozó és őrző idegen család két különböző nemzedékének temetkezései lehetnek ezek. Csónak alakú sírok: Szabadkígyós (353): 5., (354): 9. sír. Mindkettőben koporsónyomok. Az ugor kori csónakos temetkezés halvány visszfénye lehet ez a forma.

26 Az avar kori temetőkben oly gyakori „füles" sírgödör a XI. sz.-ban csak egy temetőben ismeretes: Nyitrakér (13): 7. sír.

27 Szarvas (355, késő avar kori lakosság temetője) és Kál (288): fejnél-lábnál kioblösödő, valamint ívelt oldalú „kifli" alakú sírmetszetek. Sok adat szól arról, hogy a koponya feltámasztott helyzetben volt. Legjobban a pilinyi (154) temető ásatója figyelte meg: az 1902/5, 63, 73. és az 1904/5, 26, 56. sírokban a halottak feje alá növényi anyagból készült párnát tettek. Hasonlót lehetett észlelni a nagybossányi (8) 2. sírban. A koponya helyzetéből lehet a halotti párnára következtetni a marcellházai (6), budapesti (38), intapusztai (58), pali (68), szatymazi (243), békési (314), gerendási (325), dormándi (274), tiszaberceli (200) temetők 1—2 sírjában. Néhány X. sz.-i lovassírban a párna szerepét a nyereg tölti be: Orosháza (349), Kenézlő II. (184), Tiszabezdéd (202), Tiszaeszlár (203), Beszterec (177). A néprajzi analógiák gyakorisága szerint a felsorolt adatoknál sokkal általánosabb lehetett a szokás a X—

XI. sz.-ban is.

28 Teknő alakú sírgödrök: a sír alja a medencénél a legmélyebb. Zalaváron két temetőben is általános (110—111). Itt egyébként már a IX. sz.-ban is előfordul (125). A másik lelőhelycsoport a Duna két partján terül el: öttevény (67), Páli (68), Komáromszentpéter (5), Marcellháza (6). A Dunától keletre a lelőhelyek szórványosabbak: Rád (155), Budapest (068), Szarvas (386), Marosgombás (391). A zalavári IX. sz.-i esetek mellett a nagygurabi (Vel'ky Grob, Csehszlovákia) IX. sz.-i temetőben található még hasonló sírmetszet.

29 Padkás és padmalyos sír a X. sz.-ban igen kevés van, XI. századit nem ismerek. Több lovassírban a padkán találjuk a lócsontokat és a lószerszámot: Koroncó (61), Öttevény (67), Orosháza (350), Tiszanána (303). Velencén (10©) a padkára helyezett lombozattal fedhették be a halottat. A bánkeszi (1) temető 18 feltárt sírja közül hétben a sírgödör egyik hosszanti oldalába bevágott fülkébe helyezték el a halottat. Padmalyos sir az ország területén még 4 temetőben fordul elő 1—1 esetben: Székesfehérvár,

30 Derecske (273), Kál (288), Tiszanána (303). E két sírforma szórványos X. sz.-i megjelenése — a „füles", „kifli" alakú formákhoz hasonlóan — egyre inkább elenyésző avar kori szokásmaradványt tükröz.

31 A népvándorlás korában oly gyakori szokást, gazdag, előkelő halottaknak nagyméretű gödörbe temetését szintén igen ritkán és nehezen észrevehetően 90