Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Régészet - Tettamanti Sarolta: Temetkezési szokások a X–XI. sz.-ban a Kárpát-medencében

találjuk meg a X—

XI. sz.-ban.

32 A már említett bátorkeszi (2), marcellházi (6), zempléni (214), hencidai (286) halmos temetkezésekben a gazdag mellékletű halottak nagy gödrökben feküdtek. Hozzájuk sorolhatjuk még a szabadkígyósi (353) 4. sírt. A nagyobb X—

XI. sz.-i temetők közül csak a szentesinek (3164) az elemzése hozott hasonló eredményt: a 40—39 cm mélységben fekvő sírok 60%-a mellékletes; a 90—129 cm mélységben fekvők 79,6%-a; а 13(0—150 cm mélyeknek 92,85%-a. A mélyebb sírok csoportja felé hasonló arányban nő a gazdagabb (lovas, fegyveres, koporsós) sírok száma.

33 Sokkal jellemzőbb — és nemcsak a X—

XI. században — a gyermekek sekély sírokba temetése: 16 X—

XI. sz.-i temetőben tudtam megfigyelni egyrészt az ásatok megjegyzése nyomán, másrészt számításaim alapján.

34 III. A sírok iránya A teljesen feltárt temetőket és a nagyobb síregyütteseket vizsgálva az tűnik fel, hogy 1—1 temetőn belül a sírok nagyobbik részének, zömének irányítása egyöntetű.

35 3. térkép. A zömükben Ny—K-i tájolású sírokat tartalmazó temetők elszórtan helyezkednek el, csak a Felső-Tisza vidékén, a Maros völgyében s Zalaváron van több lelőhely egymás közelében (181—202, 392^393, 125—126). A többségükben ÊNy felé eltérő sírokat tartalmazó temetők közül kettőben (Letkés—140, Pécs—7,2) a terep lejtése befolyásolta az irányt. Területi gócok itt: Duna-könyök (97, 140, 167), Tisza—Maros—Körösök köze (314, 327, 365). A főleg NyDNy-i tájolású sírokat tartalmazó temetők egyet kivéve (Csatalja—223) dunántúliak, közülük is 3 Baranyából (47, 48, 69). Mind XI. sz.-i, a tengelicit (101) kivéve. Arccal a felkelő nap felé eltemetett halottak irányából kiszámítható a temetés időpontja.

36 A Ny—K-i tájolás, s az ettől ÉNy felé eltérés, vagyis a napéjegyenlőségek idején és a téli félévben való halálozás és temetés jóval gyakoribb a DNy felé eltérésnél, a nyári félévre eső temetkezéseknél.

37 Ez a tény élettanilag teljesen természetes.

38 A legtöbb temetőben találtunk azonban olyan sírokat is, melyeknek iránya erősebben tér el észak vagy dél felé, és nem illeszkedik be a hajnali temetést feltételező csillagászati táblázatba. Ezeknek életkor, nem és melléklet szerinti elemzése nem hozott eredményt, és csupán néhány esetben jelentkeztek külön csoportként a temető térképén: Nyitra (12): a DNy—ÉK-i irányítású sírok a temető Jsszakkeleti részén ; Zalavár (125) : az egyetlen DNy—ÉK-i tájolású sír, a 380. a többitől teljesen külön került elő. Bonyolítják a képet és a feltételezések egész sorát teszik illuzórikussá azok a néprajzi adatok, amelyek más napszakban való temetés szokását idézik.

39 Az irodalomban rengeteg „ÉNy", „kb. ÉNy" megjelölés van, ezek a délelőtti temetés szokását idézhetik, ahogy az É—D-i irányú sírokat délben áshatták meg! A szarvasi (355) temető sírjai a Ny—K-i tájolású magyar temetkezéseket kivéve, határozottan ÉNy—DK-i irányúak.

40 A csongrádi (227) és a hódmezővásárhelyi (329) közösségek különböző kronológiai, etnikai és életmódú csoportokra bonthatók szét a különböző tájolású sírcsoportok alapján.

41 Ery К. a békési (314) és sárbogárdi (77) temetőkben a különböző korú és nemű halottak eltérő tájolási tendenciáját figyelte meg.

42 91