Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Régészet - Tettamanti Sarolta: Temetkezési szokások a X–XI. sz.-ban a Kárpát-medencében

VIII. Halottcsonkítás, sírdúlás, utántemetés a) A koponya és a végtagok levágása A sírleírások — főleg a régebbiek — vonatkozó adatait csak nagyon óvatosan szabad felhasználnunk. Az újabb kori bolygatást, a temetés után jó néhány évvel történt sírrablást és a temetés idejével közel egykorú „vámpirisztikus'

: szankciókat, sajnos meglehetősen ritkán tudjuk egymástól biztonsággal elkülöníteni.

30 A koponya helyzetével kapcsolatosan négy változat figyelhető meg: A koponya a váz mellett bolygatott helyzetben: Hódmezővásárhely (328): a 16. sírban a koponya a jobb csípő mellett; Orosháza (351): a 6. sírban „elvágott' fej; Szabadkígyós (358): a 15. sírban a koponya az eredeti helyén, de egy nyakcsigolya sem került elő; Szarvas (355): két béna lábú férfi, keze, lába levágva, feje szintén, ugyanúgy, mint az előző fejezetben említett hason fekvő női halottnak. A két férfisír is temetőszélen, kis mélységben eltemetve; Dienes I. megfigyelése szerint a temetés után újból felnyitott sírban végezhették a koponya levágását az orosházi (349) 3. sírban; Püiny (154): 1902/3. sírban a fej a lábak között volt, a 18. hanyatt fekvő váz koponyája arccal a föld felé feküdt; Eilend (47): a 157. sírban a test hanyatt, a koponya arccal a föld felé; hasonló helyzetű a már említett szekszárdi (96) 3. sír, valamint-a zalavári (125) 276^ sír koponyája; Bosnjaci (128) 28L, 29. sírok: a koponya arccal a föld felé, ill. a két alsó lábszár között. A legtöbb viszonylag biztos adat a Tisza—Maros—Körösök közéről ismert.

81 A koponya hiánya: A koponyarablás szokását biztosan megállapítani egy esetben sem tudtam.

82 Magukban álló koponyák: Az egész publikált X—

XI. sz.-i anyagból csak két olyan sírt ismerek, amelyeknél feltételezhető, hogy a vázcsontok nélküli koponyát eredeti helyzetében találták: Kisdobra (185): álló helyzetű fej nyakpereccel, edénnyel; Piliny (154): a 17. sírban hasonló helyzetű fej nyakpereccel, gyöngysorral. A váz mellett egy idegen koponya: Egyedülálló X. sz.-i esetet ír le a szabadkígyósi (354) temető 27. sírjának ásatója: a férfi ölében egy alsó állkapocs nélküli női koponya.

83 12. térkép. A kar, ül. a kézfej levágására valószínűleg hiteles megfigyelések:

84 Szabadkígyós (358): 13. sír (egyéb elhárító szankciók: kés a szemgödör felé, sírba nyilazás): Szarvas (355): az említett két férfisír; Tiszabezdéd (202): 15. sír; Tiszaeszlár I. (203): 23. sír; Szentendre (97): a 8. sírban leírt jelenség teljesen azonos a bezdédi 15.-ben megfigyelttel, a bal kéz csontjai a bal vállnál, az alkar viszont másutt, eredeti helyzetében; Nyitra (12): 87. sír. A hiteles X. sz.-i karcsonkítások a Tisza—Maros—Körösök közén és a Felső-Tisza vidékén találhatók legnagyobbrészt, s főleg X. sz.-iak. 12. térkép. A láb-, ül. a lábfej levágására a legtöbb hiteles adatot a Tiszántúlról ismerjük: Hencida (285): 5. sír; Hódmezővásárhely (331): „n" sír; Kiszombor В (335): 184. sír; Szabadkígyós (353): 13. sír; Szarvas (355); Kenézlő I. (184): 14. sír. E területen kívül talán csak Bosnjaci (1218) 21., 34. sírok.

85 12. térkép. A rituális csonkítások szellemi háttere is elsősorban a vámpirisztikus hiedelem lehet. Az előző fejezetben tárgyalt eljárások (gúzsbakötés, hasra fektetés) földrajzi elterjedésével szemben az utóbbi jelenségek — főleg a végtagcson102