Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Régészet - Tettamanti Sarolta: Temetkezési szokások a X–XI. sz.-ban a Kárpát-medencében

kítás — már megtalálhatók a Felső-Tisza vidékén is, vezető-középrétegbeli együttesekben. Náluk a vámpirisztikus hiedelem kissé másfajta gyakorlatban nyilvánult meg. b) Sírrablás, rituális célú bolygatás A publikált anyagban a közei egykorú bolygatások zömét a tiszántúli, felsőtiszai, valamint a Dunától északra fekvő gazdagabb temetőkben figyelhettem meg.

86 Egyedül talán a hódmezővásárhelyi (332) 30. fordított tájolású halott tagjait dúlták szét babonás okból (12. térkép), az összes többi esetben a rablás volt a cél.

87 c) Utántemetések, többrétegű temetkezés következtében létrejött sírbolygatások A nagy, templom nélküli temetőkben is gyakori jelenség. A temető egész területét, valamint ezen belül az egyes nemzetségek sírhelyét előre kijelölte a közösség, s ez a későbbiekben túl kicsinek bizonyult. Gyakori volt a rátemetkezés az alábbi temetőkben: Békés (314), Sárrétudvari (298), Csatalja (223), Szatymaz (243), Komáromszentpéter (5), Halimba (57), Palotabozsok (69), Ptuj (129). A körülkerített és évszázadokon keresztül használt, templom körüli temetőkben általános ez a jelenség. A korábbi temetkezéseket általában nem kímélték.

88 bár többször megfigyelhető a korábbi vázmaradványok kegyeletes összegyűjtése, újbóli eltemetése.

89 Mindig a templom közelében a legzsúfoltabbak a temetkezések, itt voltak a rangosabb sírhelyek.

90 IX. Pénz a sírokban A XI. sz. elején, a magyar pénzverés megindulásával egyidőben jelenik meg a halotti obulus adásának szokása a temetőkben.

91 A 7. térkép az átfúratlan Stephanus rex pénzek elterjedését mutatja.

92 A Kárpát-medencében a sírokban talált legkorábbi pénzek területi megoszlásában határozott csomópontokat észlelhetünk: Duna—Tisza köze déli része, Tiszántúl déli része, Nógrád, Baranya. A Dunától északra, a Dunántúl északi felén (pl. a királyi központban, Székesfehérvárott!) keveset ismerünk. E pénzek sírba kerülésével — a legújabb nézetek szerint — a század második évtizedétől kezdve számolhatunk.

93 A kora Árpád-kori pénzeket tartalmazó teljesebb síregyüttesek statisztikus vizsgálata

94 szerint a szóban forgó temetkezési szokás fellépése és gyakorlása területileg és időrendileg igen egyenetlen ütemben zajlott.

95 A szokás fellépését mégis a legkorábbi veretek jelzik,

96 s így a 7. térképen ábrázolt jelenségek a további kutatás számára fontosak lehetnek. A halotti obulus helyzetét az egyes sírokban a 6. táblázat ábrázolja összesített formában. A különböző helyzetek gyakorisági sorrendje a következő: szájban (1.); koponyán és környékén (2.); mellen (3.); váz alatt (4.); kézben (5.); karok táján (6.); derékon, medencén, hason (7.); lábaknál (8.); lágyékon (9.); vállnál (10.). Az Alföldön, főleg a dél-alföldi, Duna—Tisza közi nagyszámú adat szerint elsődleges az obulusnak a szájba helyezése. 1—1 temetőn belül általában sok — maximum 7 — helyzetvariációt lehetett megfigyelni, a legkevesebb változat — 2—4 — a vajdahunyadi, zabolai, valamint az ismét egyöntetű szokásanyagot mutató baranyai (Eilend I—

П., Pécs) temetőkben volt. Ebben a kor103