Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Néprajz - U. Kerékgyártó Adrienne: Adatok Alsónémedi viseletéhez

ruhadarabja. Marosi Kálmánné így emlékezik vissza: Szegény anyósom ingderékban (felsőtestén csak inget viselve) szeretett lenni, mindig abban volt, egész nyáron (1930-ban bekövetkezett haláláig). A 75 éves Nagy Zsigmondné Horváth Berta tisztán emlékezett, hogy anyósa, Nagy Pálné (fényképe az 1913-ból való családi képen — 2. sz. kép —), aki 1847-ben született, és a vele körülbelül egyidős Horváth szüle félinghen vagy ráncos ingben járt, és fiatalkorukban viselt ruhadaraboknak is csak ezeket emlegették. Tehát a féling és a ráncos ing Alsónémedin 100—120 évre határozottan igazolható típusok. A ráncos ing leginkább gyócsból készült, vállfótos, páhás, mizlis, körösztül pártázott volt. A féíingtől való eltérés ott mutatkozott, hogy az ujján, a válitetőn bővítésnek néhány ráncot húztak. A ráncos ing ujja lazán lógott, nem volt pántja. Köznapra és ünnepre is viselték. Erre azonban mindig pruszlikot vettek, amire nyáron selyemkendő, hűvösben meg bajka került. — Az öreg Nagy Pálné kérte, hogy ebben a régimódiban temessék el. Ángyát, Horváth Andrásnét, született Kerekes Rebekát is ilyenben temették el 1902-ben. Jellemző, hogy a Nagy Zsigmondnénál vagy 15 évvel fiatalabb Marosi Kálmánné már nem tud erről a régifajta ráncos ingről, csak a ráncolt ujjú buggyos ingről, amit szüreti bálkor viseltek; pedig az — mint tudjuk — a színpadi népies öltözetből került a falvakba vissza ; szabása sem egyezik a régi típussal. Az idősek és középkorúak egyaránt megerősítik, hogy kb. az I. világháborúig járta a vászon pöndöl félinggel, azután lassan szokásba jött a hosszúing viselete (I. tábla) az alsószoknyával. A hosszúing felsőrésze a régi, szűk ujjú félingek mintájára készült: lehetett vállfoltos, pálhás, vagy vállfolt nélküli pálhás is; alja jóval derékon alul ért, körülbelül combközépig, térd fölöttig. Alját tódással bővítették. Ezt az inget, amit derekas ingnek is neveztek, úgy viselték, mint a szűk ujjú gelinget. Munkában egyedül ez fedte a mellüket; főként köznap felsőtestük egyedüli ruházata volt. Ilyen hosszúing sok van még a faluban; egyesek még viselik is, mások csak kegyelettel őrzik a sublót mélyén, mert eltették haló-ruhának. 8. kép. Családi kép (id. Cseri István és családja. — Repró 1913-ban készült eredeti felvételről) 313