Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Régészet - Tettamanti Sarolta: Temetkezési szokások a X–XI. sz.-ban a Kárpát-medencében

Összefoglalóan le kell szögezni, hogy a X—

XI. sz.-i temetők túlnyomó többségében a fentebb felsorolt összefüggések ellenére sem tekinthetjük külön rítusnak az eltérő tájolású sírokat, ül. sírcsoportokat olyan értelemben, ahogyan ezt pl. az avaroknál megtehetjük/

13 Fordított tájolásban, fejjel kelet, lábbal nyugat jelé eltemetett halottak: A területi eloszlás egyenletesnek mondható, bár a Dunától keletre egyszerű köznépi és templom körüli temetőben nem fordul elő. A legtöbb sír melléklet nélküli, több gyermek- és több temetőszéli temetkezés van köztük. Temetőnként csak 1—2 fordított irányú csontváz kerül elő. Gyermekeket, rabszolgákat, jövevényeket és ártó erejű halottakat (Eperjes, Magyarhomorog, Nemeskosut: 11. sír, nyomorék, 12. térkép) temettek el így.

44 1. táblázat. É—£M, D—É-i tájolású sírok fordulnak elő az alábbi temetőkben: Hetény (4), Komáromszentpéter (5), Ocskó (14), Ondrohó (15), Rovinka (16), Szered (17), Csorna (43), Kérpuszta (53)

45

, Koroncó (61), Palotabozsok (69), Székesfehérvár (92, 122), Zalavár (125), Bosnjaci (128), Eger (136), Karancslapújtő (139), Szob (167), Karos (182), Tarcal (199), Szomotor (198), Baks,

46 Csatalja (223), Gádor (230), Szatymaz (243), Derecske (273), Hencida (285, ?), Kóka (289), Majdan (339), Szarvas (355, 356, 357), Szalacs (299), Szeghalom (300). A legtöbb eset az Alföldön fordul elő, Szarvason 3 temetőben is. Viszonylag gyakori az ország északi részein. A Dunántúlról kevesebb adatunk van, Székesfehérváron azonban két temetőben is megtalálható. Mindenfajta temetőben, a teljes X—

XI. sz.-ban előfordul. Temetőnként általában csak 1—2 ilyen irányú sír van, Derecskén, Hencidán, Gádorban, Majdánon több, a kőpakolásos rítusú szomotori temetőben azonban az általános irány a D—É, két sír fordított, Ë—D-i irányú. Egyébként ez a kétféle irány kb. egyforma arányban fordul elő (37:34 sír). A zalavári X. sz.-i sírok közül a 241, 280, 320. kettős-zsugorított temetkezések egyik halottja Ny—K, a másik É—D-i irányú. Itt ez a tájolási mód a sajátos temetkezési rítussal függ össze. A 383. É—D-i irányú sír teljesen elkülönülten — hasonlóan az említett 380.-hoz — a Vársziget külső sáncában került elő. Ezt a késő avar korban is szereplő tájolási módot

47 Derecskén és Hencidán esetleg nem magyar eredetű közösség gyakorolta, míg a szarvasi (355), avar eredetű őslakosság által használt temetőben éppen az egyik (2.) magyar jellegű lószerszámot tartalmazó sír volt É—D-i irányú. ÍV. A koporsós temetkezések Szögelt, kapoccsal összefogott koporsóra hiteles X. sz. első felei adatunk csak egy van (Szentes—359, a rétközberencsi—193 koporsókapocs szórvány lelet), a teljes X. sz.-ból 3 további hiteles adat: Szabadkígyós (354), Szentes (364), Hódmezővásárhely (332). A X. sz.-i szögelt koporsók zöme a Tisza—Maros—Körösök közéről származik, XI—

XII. sz.-i használatuk egyenletesen oszlik meg az egész ország területén, kivéve az északi hegyvidéket és Délnyugat-Szlovákiát.

48 4. térkép. 40 lelőhely közül 16 volt alkalmas életkor és nem szerinti elemzésre: 35 férfit, 23 nőt, 2 meghatározatlan nemű felnőttet, 5 gyermeket temettek szöges koporsóba. A szeg életlen sírládákat s egyéb, szög nélküli fakonstrukciókaf

19 a Tiszától keletre, főleg a Felső-Tisza vidékén több honfoglalás kori lelőhelyen megtalálhatjuk: Kenézlő II. (184), Kolozsvár (390), Szarvas (355), Szolyva (197), Tuzsér 93