Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Irodalom - G. Sin Edit: Gyóni Géza Pest megyében és Budapesten töltött évei (1906–1910)

sen emlékeztet a századforduló-korabeli hivatalos irodalomra hangjában és témaválasztásában egyaránt. (Igaz, Ady első két kötete sem mentes az Ábrányi-féle irányzat hatásától.) A Vér és Arany című Ady-kötet megjelenése után viszont számos Gyóni-versben fellelhetjük Ady újszerű mondanivalójának és stílusának hatását. (Viszont alig volt költő Magyarországon, akire — így, vagy úgy — ne hatott volna Ady költészete.) A kezdő Gyónira tehát egyszerre hatott két, merőben ellentétes irodalmi irányzat. Egyfelől a hivatalos irodalom problémamentes, mindent leegyszerűsítő költészete, s ezt az irodalmi hatást csak mélyítette a gyóni-dabasi környezet provincializmusa, visszahúzó ereje. Erős szálak kötötték tehát Gyónit az idejétmúlt, kisszerű szemléletmódhoz, s mint láttuk, ereje sem volt ahhoz, hogy egyértelműen szakítson vele. A másik hatás, a Vér és Arany hatása váratlanul jött, erőteljesebb volt a hivatalos irodalom hatásánál. Erről vallanak Gyúrói Nagy Lajos szavai is: Gyóni és Gyúrói Nagy Lajos 1908 nyarán körutat tettek gyalogszerrel a Dunántúlon. Egyik kis faluból vándoroltak a másikba Gyúrói rokonait látogatni, közben nagy lelkesedéssel olvasták a Vér és Arany verseit, sőt kocsmákban, egyszerű emberek körében és papok társaságában valóságos kiselőadásokat tartottak Adyról.

60 A Vér és Arany óriási hatása Gyónit már-már az Ady-epigonok táborába sodorta, azonban az 1909-ben megjelent Szomorú szemmel és a csak 1917-ben kiadott Az élet szeretője című Gyóni-kötetekben a kétségkívül meglevő Ady-hatás mellett erőteljes egyéni hangot és mondanivalót is találunk. Gyóni részben büszkeségből, részben dacból, de elsősorban mégis meggyőződésből vallotta magáról, hogy ő soha nem vált Ady utánzójává, sőt egyértelműen elítéli az Ady-epigonokat. ,.... utálom Oláht, mióta Adyt oly szemérmetlenül utánozza" — írja például egyik levelében.

61 Ady Endrének című versében így ír : „Be sok a bolygód, fáradt üstökös. Ügy vonszolod ki őket a homályból, S mind azt hiszi, hogy merész maga lángol, Ha fénykévédből kis csóvát kötöz. És utálod e tolvaj, kicsi bandát, Mint én utálom, s kinek bátor ívén Mágnesszekered hiába rohant át. Mert büszke utat jár még egynehány." Büszke öntudattal és a rá oly ritkán jellemző magabiztossággal különíti el önmagát a „kérész bolygók falkájá"-tól. Elismeri Ady szinte utolérhetetlen nagyságát, mégis kritikusan figyelmezteti a néha valóban bántóan (bár mindig jogosan) gőgös Adyt: „S ha téged elnyelt már az óceán S lopott csóvája kihunyt bolygóidnak: A magyar égen — mást te sem hihetsz — A magyar égen akkor is lesz csillag!" Gyóni 1908-ban írta ezt a versét, így szinte biztosra vehető, hogy keletkezése összefügg az 1908-ban fellángoló irodalompolitikai harcokkal, melyeknek Gyóni csak külső szemlélője lehetett. 1908 ugyanis a Nyugat megindulásának és a nagyváradi Holnap antológia első kötetének a megjelenési éve. 1908-ban kez427