Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Irodalom - G. Sin Edit: Gyóni Géza Pest megyében és Budapesten töltött évei (1906–1910)

dődött a hivatalos irodalom és a modern polgári irodalom egyik legélesebb öszszecsapása is, a Holnap-vita. Ha a Holnap-vita és Ady saját táborán belül is jogos sértődöttséget kiváltó Duk-duk affér című cikkének ismeretében nézzük Gyóni Ady Endréhez írt versét, láthatjuk, hogy nagyon reális Gyóni állásfoglalása és érthető büszke öntudata is. Juhász Gyula hasonlóképpen írt ezzel a kényes üggyel kapcsolatban: „Mester, kit lelkem legjobban szeret, Mert nem követ, nem kísér, nem tagad. Mert maga tud maradni, mint magad." (Juhász Gyula: Ady Endrének; 1909.) Kiegészítésképpen idézzük Gyóni egyik levelének Ady Endréről szóló szavait: „ ... ha nem utánzóm is, nagy, — igazi nagy lírikusnak tartom. Adynak azok ártottak legtöbbet, akik eltanulták, ami nála is eltanulható, mert külsőség. Pedig aki eljutott az igazi Adyig, az lehetetlen, hogy ne szeresse őt. Én szeretem és irigység nélkül csodálom."

62 Nyilvánvaló, hogy Gyóninak a nyugatimádókat ostorozó sorai nem Ady Endre ellen irányultak, hanem az Ady által is megvetett epigonok ellen. Azok ellen, akiknek divatos tucat-versei kiszorították Gyóni verseit a fővárosi és vidéki lapokból.

63 Ezért igazságtalan az a módszer, amellyel később, 1915-ben Rákosi Jenő felhasználja Gyóni Géza nevét Ady Endre ellen — még akkor is, ha Gyóni háborúra uszító versei valóban okot adtak az Adyval való szembeállításra. Tragikus, hogy Gyóni Magyarországtól távol nem is tud védekezni Rákosi Jenő mesterségesen felnagyított Gyóni-kultusza ellen. Találóan jegyzi meg Kemény Gábor az Ady—Rákosi-perrel kapcsolatosan: „Tragikus volt Gyóni Gézára az Adyval való erőszakos összehasonlítás. Ez a titáni mérkőzés — mivel csak egy titán szerepelt benne — csak Gyóni értékének megcsökkenésével végződhetett."

64 És ez az értékcsökkenés még napjainkban is károsan befolyásolja a reális Gyónikép kialakulását. Tekintsük át röviden Gyóni Géza 1914-es megtorpanását, amelynek okai részben a Pest megyében, illetve Budapesten töltött öt évben gyökereznek! Gyónit a világháború kitörésekor magával ragadta a harc romantikája, félrevezették a hivatalos körök nacionalista jelszavai (ezek a jelszavak eddig sem voltak idegenek Áchim Mihály lelkész fia előtt — így nem csoda, ha rá erősebben s főként tartósabban hatottak, mint kortársaira). Űgy érezte, hogy a benne feszülő energia végre megfelelő költői témákban és formákban nyerhet kifejezést, sőt a przemysli Tábori Üjság végre — élete annyi sikertelensége után — biztos publikálási lehetőséget jelentett számára. S ami eddig szinte már teljesen reménytelennek látszott: neves irodalompolitikusok álltak mellé Rákosi Jenővel az élen és csináltak országos propagandát Gyóni háborúra uszító, nacionalista költészetének. Gyónit a váratlan siker is elkápráztatta. így az 1912-ben írt Cézár, én nem megyek dacos költője szinte teljesen megtagadta korábbi énjét: „Szívem, szívem, te jó szív voltál — S papja lettem a gyűlöletnek ... Szívem, te irgalmas szív voltál — S papja lettem az öldöklésnek." 428