Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Irodalom - G. Sin Edit: Gyóni Géza Pest megyében és Budapesten töltött évei (1906–1910)

izzását. Éppen ott bicsaklik meg, ahol a legfontosabbat akarja mondani, ahol általánosításra tör. Az általános elvi felfedezést, a mély szociális tartalmat nem tudja tökéletes költői formába önteni. (A Csak egy éjszakára .. . című versében is megtalálható ez a művészi törés: a költő gondolata, érzése mögött messze elmarad a költői kifejezés képessége. Mindez tehetetlen dühöt vált ki belőle a Csak egy éjszakára ... című versben és még jó néhány más költeményében is.) A Betlehemesek második részéből már nem annyira a költői értékek, inkább a benne rejlő igazságok, gondolatok miatt idézünk: „Három királyok maguk osztoznak Tömjénen, myrrhán, lopott kincsen, És jászolokban mill jók születnek És milljóknak jászola sincsen." A költő kedves gyermekkori emlékeiből, a legtisztábbnak hitt eszmékből is kiábrándult már — talán ez a végső reménytelenségbe bukó illúzióvesztés szegte erejét. Nem bízik többé a Messiásban sem, hiszen ennyi igazságtalanság láttán már el kellett volna jönnie. (Élete végén, 1917-ben a forrongó Oroszországban idézi meg a már forradalmár Gyóni Jézus alakját egy töredékben maradt, nagyszabásúnak ígérkező elbeszélő költeményében.) Fáradtan, erőtlenül szól az utolsó versszakban a három piros arcú gyerekhez : „Nincs már karácsony. Menjetek innen Sietve, apró betlehemesek, Szíj ostorával a cudar élet Űgyis mihamar elér titeket. Gömbölyű, gyönge kis kezetekben összetörik a betlehem-játék, Mint az enyémben. S lesztek ti is majd Bús, hiteroppant, lézengő árnyék." A Gyóni-versben jelentkező falu-város ellentétet érdemes összevetnünk Ady ugyanebben az évben, 1906-ban megjelent e témájú verseivel. A Gyónit gyötrő ellentmondás, kiábrándultságérzés Adynál is fellelhető: „Oh, kapj fel innen Város, Ragadj el innen Város : Kik messze kiröpültek, Sose térjenek haza." (Ady: El a faluból; 1906.) — szól egyik versében, a másikban viszont: „Fény emberem, ide kerültél? Csúf Budapest a ravatalod? .. . Itt Budapesten csúf az élet S ezerszer csúfabb a halál." (Ady: Költözés Átok-városból; 1906.) A Betlehemesekben a falu hangulata, ősi tisztasága tör be a városba. Ady Elűzött a földem című versében viszont a városból menekülni akaró költő kér otthont az erős falutól, ahol „Az élet mindig győz a halálon." A falu viszont könyörtelen, nem fogadja be a „magtalan álmodót". Adyt is a végsőkig kétségbeejti a falu és a város közötti hány ódás: a városból ő is kiábrándult, a faluba viszont már képtelen visszatérni. 27* 419