Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Irodalom - G. Sin Edit: Gyóni Géza Pest megyében és Budapesten töltött évei (1906–1910)

4. kép. Gyóni Géza tósztot mond barátainak a vendéglő udvarán Gyónón (A Békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum 58.3.11. lelt. számú dokumentuma.) ,,A szárnyam súlyos, szörnyű, nesztelen, Nézem a várost és nincsen szemem, Sírnék: nincs könnyem, szólnék, nincs szavam, Csak szállok búsan, némán, magasan: Elűzött a földem." A város Adynál is, Gyóninál is a bűnt, a szennyt jelképezi ebben az esetben. A falu Adynál őserőt, biztos támpontot jelent még akkor is, ha a költőt személy szerint elűzi. Gyóninál viszont a falu minden tisztasága ellenére is anakronizmusként jelenik meg a betlehemes fiúk képében. Gyóni nemcsak itt, a városból nézve látja bukásra ítéltnek a falut, hanem a város szorításától távol, otthonról nézve is. (Vö. a Méntás ablakok című versének belső küzdelmek árán ugyan — de mégiscsak kimondott végső ítéletével: „Mily halottszagúak ezek a méntás, rácsos ablakok . . .".) Ady később megbékél a faluval, illetve a falu visszafogadja a költőt: „ . . . Falu még nem várt kegyesebben Városi bujdosóra . .. S hogyha leborulok előtte, Bűneim elfelejti... Engem az én falum vár ..." (Ady: Hazamegyek a falumba; 1907.) 420